Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára
A karsztfásításoknak — a legeltetésen kívül — a fenyőilonca és az erdei tüzek is ellenségei voltak. Különösen a vasúthoz és a településekhez közel fekvő területek estek a tüz áldozatául. A szaksajtóban többször beszámoltak leégett karsztfásítások újraerdősítéséről.52 NYITRAY Ottó, a Zenggi Karszterdősítő Felügyelőség vezetője 1913-ban öszszegezte az eredményeket. A mintegy 8800 ha tilalmazott területnek (ebből 4880 ha kincstári, 3920 ha községi tulajdonban) töredékét, 173 ha-t nem erdősítettek még be. Kimutatása szerint a felügyelőség területén több mint 16 millió csemetét ültettek el. A csemeteültetéssel végzett erdőtelepítéseken kívül a tősarjak visszavágásával, dugványozással és — kísérletképpen — magvetéssel is értek el eredményeket. Az első világháború előestéjén a munkák további akadályát abban látta, hogy „a népesség szaporodása és a birtokviszonyok rendezetlen volta következtében nem lehet ma már új területet tilalmazásra kapni. . . Karszttörvény pedig — sajnos — nincs."53 A törvény alapján nemcsak esetlegessé, hanem a beerdősítendő területek pontos meghatározásával, tervszerű elhelyezésével (kataszter felállításával) — a birtokviszonyokra való tekintet nélkül — lehetett volna a tervszerű karsztfásítási munkákat folytatni. A Zenggi Karszterdősítő Felügyelőség munkája mindezek ellenére jelentős, meghatározó a Karszt-vidék erdősítésének megvalósításában. Tekintsük ezek után át a Karszt legkisebb egységének, Fiume városának karsztfásítási erőfeszítéseit! IV. Az 1868. évi magyar—horvát kiegyezéssel Fiume várost és kerületét (20,7 km2 ) Magyarországhoz csatolták („separatum sacre regni coronae adrexum corpus" 1868. XXX. tc. 66. §). A kerület Magyarországhoz való tartozása a karsztfásítást illetően a Karszt-vidék többi részéhez képest lényeges eltéréseket is jelentett. Ugyanakkor az ottani erdőgazdálkodásnak a magyar erdőgazdaság más részeitől is elütő vonásai voltak. A területen két dél—délkeleti irányú hegyvonulat és az általuk bezárt, Scurinyavölgy húzódott. A meghatározó hegylánc a Lubán (499 m)—Podberg (440 m)— Batthyány (430 m)—Pulác (234 m) hegylánc volt. Erdészeti szempontból is ez a hegylánc a jelentősebb, hiszen a Scurinya-völgy másik oldalát jelentő Plassé-hegyhátat a századfordulóra részben beépítették, részben kerteket alakítottak ott ki. Érdemes idézni az 1899/1900. évi kataszteri felmérések alapján a művelési ágak szerinti megoszlást:54 52 Lásd. pl. Karst vidéki . . . 1890. 222. p. és HAMAR L. 1901. 53 NYITRAY O. 1913. 766. p. 54 BODOR Gy. 1903. alapján.
