Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Takács Imre: A mezőgazdasági tudományok magyar művelőinek egykori társasága (1935—1948)

rozta az Agrártudósok Nemzetközi Értekezlete által kívánt, a magyarországi agrárszervezetet ismertető, német nyelvű mű kiadását, és megnevezte az annak megírására felkérendő munkatársakat. A főtitkár szerint sok lelkesedésnek kellett lakoznia azokban a férfiakban, akik az 1930-as évek elején tombolt gazdasági világválság még egészen le nem zajlott folyamata után 1935-ben új tudományos intézmény életrehívására vállalkoztak. Ezt a felfogást a tanult gazdák körében is sokan vallják, mondotta, hiszen a válság legnyomasztóbban a mezőgazdaságra nehezedett. Meggyőződése mégis, hogy sikeres lesz a mezőgazdasági tudományok ápolására és fejlesztésére hivatott társaság létrehozása és működésben tartása. A nagy múltú hazai szabadtársadalmi érdekképviseletek, főként az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Gazdaszövetség, valamint a másfél évtized alatt megizmosodott mezőgazdasági kamarák mindig is sok megértést mutattak a működési területüket érintő tudományok művelése iránt, de figyelmüket és erejüket elsősorban a gazdaérdekekért való imindennapi kiállás veszi igénybe. A felsőfokú mezőgazdasági szakoktatási intézetek tanárai pedig lépést igyekeznek tartani a gondozásukra bízott tudományágak fejlődésével, természetes mégis, hogy náluk az oktatási feladatok állanak előtérben. Magas színvonalú tudományosság jellemzi a mezőgazdasági kísérletügyi intézetek munkáját is, de a kutatást nekik elsősorban a hivatalos agrárpolitika és a mindennapi élet követelményeinek szolgálatába kell állítaniuk. Magyarországon még hiányzik az olyan intézmény, amelyben az agrártudományok ápolása öncélú volna. Holott agrárországban szükséges a mezőgazdaság közvetlen vagy közvetett szolgálatában álló tudományok intenzív fejlesztése. Nincsen a mezőgazdaság terén olyan gyakorlati tevékenység, nincsen valaminek a konkrét megoldása, aminek előkészítésében vagy létrejöttében a tudománynak ne lenne szerepe. A mezőgazdasági termelés kevésbé racionalizálható, mint az ipari. A mezőgazdálkodásban a természet közreműködése következtében a bizonytalansági tényezőnek állandó jelenlétével kell számolni, ami a bonyolultabb összefüggéseket áttekinteni nem mindig képes termelőkben az évszázadokon keresztül nemzedékről nemzedékre átörökített tapasztalati tudásnak elsőbbségét hozta magával, ők kevésbé bíznak a könyvekben. Ettől a szellemtől az okleveles gazdák sem mentesek valamennyien. A legszélesebb körökben ki kell tehát bontakoztatni azt a meggyőződést, hangsúlyozta a főtitkár, hogy a tudományért hozott áldozat olyan jó befektetés, amely előbb-utóbb megtérül. Kijelentette, hogy a Társaság következetesen fel kívánja majd hívni a figyelmet a gyakorlati és az elméleti összefüggések jelentőségére. Az agrártudományoknak nálunk is önálló társadalomtudományi szakágai vannak, mondotta továbbá, amelyek intenzív müvelésének polgárjogát agrárországban semmiképpen sem szabad kétségbe vonni. A természettudományok megállapításai előtt mindenki meghajol,©tudván, hogy az ilyen tudatlanság káros következményei okszerűen jelentkeznek, míg a társadalomtudományi összefüggések tekin-