Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Takács Imre: A mezőgazdasági tudományok magyar művelőinek egykori társasága (1935—1948)

tétében sokan bölcsnek képzelik magukat, azt hiszik, hogy ellenük büntetlenül lehet véteni. A Társaság egyik fő feladata lesz tehát alkalmas légkört teremteni valamennyi agrártudomány jelentőségének az általános elismertetésére eredményeik felmutatásával. Kívánatos a tudományos publikálás élénkítése; az erkölcsi és az anyagi elismerés azok az eszközök, amelyekkel azt ösztönözni lehet. Változatos témájú előadások rendezésével, önálló kiadványok megjelentetésével, nívós tanulmányoknak folyóiratokban való közzétételével, pályázatokkal jutalmakkal és a szakirodalom bíráló figyelemmel kísérésével óhatja majd a Társaság az erre hivatottakat tudományos munkára serkenteni. Vonatkozik ez elsősorban a mezőgazdasági társadalomtudományok művelőire, mert a természettudományok egzakt eredményeit általánosan könnyebb közkinccsé tenni, mint az induktív módszeren alapuló társadalomtudományi kutatások megállapításait. A magyar agrárélet a Társaság alakjában olyan intézmény életrehívását kívánja, amelynek feladata a mezőgazdasági tudományoknak a napi politika esetlegességeitől és az érdekképviseleti törekvésektől független ápolása, fejlesztése, állította a főtitkár. Már merült fel hasonló terv a hazai agrárkörökben. Akkoriban mindenki elismerte egy ilyen agrártudományos társaság megalakításának a szükségességét, de kétség merült fel abban a tekintetben, hogy sikerülhet-e a gazdasági válság mélypontján a működés szerény anyagi eszközeit is biztosítani. Midőn azután a gazdasági helyzet javulásának első jelei mutatkoztak, a kezdeményezők ismét megbeszélésre jöttek össze. Azt vallották, hogy a megalakítandó tudományos társaságnak semmiképpen sem lesz szabad kereszteznie a meglevő agrárszervezetek működését, olyan intézménynek kell annak lennie, amely kizáróan a tudomány szolgálatában áll. Ebből a szempontból az akadémiaszerű szervezet látszott célszerűnek, amelyben az agrártudományok művelőinek zárt taglétszámú testülete a tudományos kérdésekben szuverén módon dönt. Lehetséges legyen azonban kisebb számmal olyan személyek és gazdasági alakulatok felvétele is a tagok közé. akik, illetve amelyek az agrártudományok fejlesztésére anyagi áldozatot hajlandók hozni, és amennyiben jelentősebb áldozatot hoznak, pénzügyi és ügyviteli kérdésekben szintén befolyáshoz jussanak, javasolta a főtitkár befejezésül. Amíg az alkalmazott természettudományokhoz tartozó agrártudományok az egyetemi és a főiskolai oktatásban, valamint a kísérletügyi hálózatban működési bázisra találtak, addig a politikamentes társadalmi vonatkozású agrárkutatásokkal Magyarországon rendszeresen sehol sem foglalkoztak. Első pályadíjait a Társaság tehát a társadalomtudományi agrártudományok köréből tűzte ki abból a megfontolásból, hogy ösztönző hatással van a kutatóra, ha tudja, hogy munkáját tekintélyes tudományos hely az elismerés külső jeleivel is jutalmazhatja, mintegy fémjelzi. A folyóiratokban megjelent tanulmányok közül eleve kirekesztette azokat, amelyek a 10 nyomtatott oldalt nem haladják meg. Bár valamely tudományos értekezés értéke nem függ a terjedelmétől, de nyilvánvaló, hogy helytálló társada-