Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig

6. Hejce. A = Czakó Dezső háza. B = Czakó János háza. C = Jentner Alhertné háza. D = Kemény Zoltán háza. 15 cm széles vájat csatlakozik, az egykori kőfedö illesztésére, amelyre még emlékeztek, de már nincsen meg. A nyak mélysége 70 cm. A verem többi méretét nem ismerjük, mert 100 cm mélységben már törmelék tölti ki. Valószínűleg a nagyobb méretűek közé tartozik, mélysége 3—4 m körüli lehet. Czakó Dezső nagyapja már nem használta, de tőle hallotta hogy zsúppal rakták körbe, így öntötték bele a rozsot vagy búzát. c) Kemény Zoltán háza. Fő u. 38. (16. kép D). A lakóház belső, udvarra nyíló kőkeretes ajtaján évszám: 1820. Utcai szobája alatt tufába mélyedő pince van, lépcsős lejárata a ház utcai homlokzata felől nyílik. Ebből a csak félig földbe mélyített pincéből oldalról hosszú, lépcsős folyosó vezet le egy hosszú, viszonylag keskeny pincébe. Utóbbi végén egy további lépcsős lejáraton lehet lejutni a legalsó, teljesen zárt pincehelyiségbe, amelyet már az utca alatt képeztek ki, 5—7 méterrel annak szintje alatt. Ebben van a gabonásverem, az egyik oldalfal mellett, középen, teljesen üres. (17. kép). Kerek szájnyílását horony futja körbe, de közben két egymással szemben lévő sarkot is kiképeztek. Ebbe illeszkedett a kőfedő, amely azonban már elveszett.