Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fehér György: Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852-1918)
A rókuszi talajjavító szövetkezet 100 kh alagcsövezett területén a fentebb közölt adatoknál alacsonyabb volt a termésnövekedés mértéke, de itt is elérte a 10— 12%-ot.83 A fogarasi ménesbirtokhoz tartozó Felső-Venicén (Fogaras m.) átlagosan 30 —40%-kal emelkedtek a hozamok, míg Justh Kálmán tót-prónai és neczpáli (mindkettő Turóc megyében) birtokán 20%-kal több termény került betakarításra.84 Gr. Eszterházyak csákvári uradalmában rétalagcsövezéseket végeztek és a „mesterséges hajszálerek segítségével 20—30 éven át sikerült a talajnak megfelelő normális vízhozamokat biztosítani".85 Az alagcsövezéssel végzett talajjavítások, amelyek hosszú élettartamúak voltak és kedvező hatásuk több évtizeden át érződött, jó propagandát jelentettek és a munkálatok folytatására ösztönözték a birtokosokat. B. Kemény Gábor ajnácskői (Gömör m.) birtokos, aki a Kultúrmérnöki Hivatal tulajdonát képező alagcsősajtót hosszú éveken át birtokolta, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez írott levelében így foglalja össze tapasztalatait: „ ... az ide való viszonyok között két, legfeljebb három év alatt az alagcsövezés teljesen kifizeti magát. Szándékozom is azt folytatni. . ."8Ó A befektetések gyors megtérülése jelenthette a legjobb ösztönző erőt a beruházások folytatására. A magyarországi alagcsövezés történetének megismeréséhez gazdag forrásanyagot szolgáltatnak az Országos Kultúrmérnöki Hivatal 1879 és 1889 között kiadott jelentései,87 valamint ennek folytatásaként 1890-től megjelenő Vízügyi Közlemények88 füzetei, ahol tételesen fel vannak sorolva a talajjavítást végeztető birtokosok és gazdaságaik neve, a végzett munkák mennyisége, értéke és még számos más rendkívül hasznos adat. (Sajnos a 20. századra vonatkozóan már közel sem rendelkezünk ilyen részletes kimutatásokkal.) Ezekből az összeállításokból megállapítható, hogy a felső-magyarországi megyékben (elsősorban Szepes, Árva, Turóc, Sáros, Abaúj, Bars) végezték az alagcsövezési munkálatok mintegy felét. Az itteni kötött talajok és a klimatikus viszonyok igényelték, és a megyékben fekvő belterjesen kezelt birtokosok tőkeereje pedig megengedte e beruházásokat. Jelentős mértékű még a Dunántúl nyugati hegyes, dombos vidékén végzett talajjavítás, itt az alagcsövezések 1/4-ét foganosították.89 Az alagcsövezéseket túlnyomó részben 83 LÁSZLÓFFY W. 1940 70—71.p. 84 Talajjavítások . .. 1888-ban ... 111. és 117. p. 85 FÜR L. 1969. 100. p. 86 OL. K. 168 FIKM. 1887 — 39 — 65. A befektetés két éven belüli megtérüléséről Köztelek. 1904. márc. 19. Hensch Árpád: „Leidenfrost könyvéről" 479 480. p.; Talajjavítások . . . 1888-ban ... 93. P-87 Talajjavítások . . . 1880—1889-ben . . . 88 Elsősorban VK. L, V., VIL, XII XIV. füzeteiben. 89 A földmívelesügyi ... 1898. 279. p. GyM. 1889. márc. 3. Bolla Mihály: Visszapillantás a kultúrmérnökségnek 10 évi működésére. 99—100. p.; UDRÁNSZKY J. 1940. 169. p.
