Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig
temettek be. Kettőt meg is találtak 1553-ban, de a harmadikat sohasem.25 A várfelülvizsgáló bizottság 1557-ben részletesebben is szól a vermekről: a gabona, mely a vár piacán a vermekbe van rakva, a télen át semmiképpen sem tartható el: az sem eshetett volna meg kár nélkül, ha felmérés végett a vermekből kihordatták volna, majd — mivel magtár nincs — ismét visszahordatták volna a vermekbe. Ezért a számvevő becsületére bízták, hogy a kiosztás alkalmával számadást vezessen, hogy így ellenőrizhető legyen az a mennyiség, amelyet az udvarbíró az egyes vermekben lenni állított. Három hónappal később a püspök újból összeíratta az élelmiszert. Itt is kiemelik, hogy a várban egyetlen magtár sincs, minden terményt vermekben, gödrökben tartanak, bár az ott elég jól eltartható. A liszt számára azonban, amit most boltozott helyiségekben tartanak és némi romlása tapasztalható, javasolják, hogy az újonnan építendő házak padlásán külön tárolókat készítsenek.26 A vermekről több adatot nem ismerünk, valószínűleg többet nem is használták őket. 1580 körül a vár zsoldos őrsége télen nyomorog, makkból sütött kenyeret eszik.27 A török ekkor már igen közel volt, a falvak elnéptelenedtek, a vár anyagi helyzete erősen leromlott, a jövedelmek elmaradtak.28 Ilyen körülmények között nagyobb mennyiségű gabona raktározására, vagyis vermek használatára nyilván nem is volt szükség. A török 1596-ban mégiscsak elfoglalta a várat és 1687-ig uralma alatt tartotta. Közben Evlia Cselebi ad részletes leírást a várról, említi, hogy a pasa kis dzsámija tele van a katonaság számára kétszersülttel, búzával, árpával és más élelmiszerekkel, vermet azonban nála sem találunk.29 A vár a XVII. század végétől erős pusztulásnak indul, a vermek használatára itt már végleg nem gondolhatunk. A palota 1783-ban került vissza a püspök tulajdonába, ekkor az emeletet magtárnak alakították át, amit egy 1845. évi ábrázolás is jól mutat.30 Pálosi E. és Pataki V. 1925 és 1938 között végzett ásatást az egri várban. Ennek során a román kori székesegyháztól É-ra feltártak két gabonásvermet, de a lelőkörülményekről nem maradt fenn feljegyzés. A vermek azóta is nyitva maradtak, ma is láthatók. Ezt a két vermet Ikvai N. is említi röviden, az egyiknek a fényképét is közli.31 Egyik verembe sem tudtunk leereszkedni, mert az 1. számúban vastag iszap volt, a másikat pedig lebetonozott erős vasrács fedi. A mélységet pontosan meg tudtuk mérni, de a legnagyobb átmérőt felülről csak megbecsültük (14— \5.kép). 1. verem Szájnyílása kerek, átmérője 70 cm, de a nyak eredeti mélysége nem 25 PATAKI V. J. 1972. 64, 66-67.; TINÓDI S. 1984. 250. 26 ILLÉSHÁZY J. 1894. 217, 219. 27 PATAKI V. J. 1972. 28. 28 RÚZSÁS L. 1939. 66. 29 KARÁCSON I. 1908. 2. 115. 30 DÉTSY M.—KOZÁK K. 1972. 122. 31 IKVAI N. 1966 a. 114. jegyzet.; 1966 b.
