Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig

állapítható meg. Ugyanis felül újkori betongyűrű védi, amely a mai felszín fölé 40 cm-re emelkedik ki és erős vasfedéllel zárták le. A felszín alatti részben 1,20 m mélységig kőfallal van kibélelve, feltehetően ez is újkori, az ásatás utáni időből származik. Ez alatt további 85 cm-es rész már a természetes tufában folytatódik, amely mindenképpen az eredeti nyakat jelenti. A jelenlegi nyaknak legalább a felső 2/3 részét a veremhez tartozó egykori járószintre rákerült újabbkori törmelékben képezték ki, eredetileg tehát a mainál jóval kisebb nyak zárta le felül a vermet. A veremnek a nyak aljától mért mélysége 440, legnagyobb átmérője kb. 300 cm, egyenes aljának átmérője kb. 1 m. Jelenleg a csapadékvizet vezették be több csatornával, így most szikkasztóan használják. 2. verem. Szájnyílása kerek, átmérője 80 cm, de a nyak eredeti mélysége itt sem állapítható meg. Feltárása után a felső 3/4 részét a peremtől mért 145 cm mélységig durván rakott kőfallal képezték ki, felül erős vasráccsal zárták le. Ez alatt további 40 cm-es rész már itt is a tufába mélyed. A veremnek a nyak aljától mért mélysége 475, legnagyobb átmérője kb. 350, fenékátmérő kb. 120 cm. A további gabonásvermek feltárása már a Kozák K. által 1957 óta vezetett és felügyelt ásatásokhoz fűződik. Ezek a román kori székesegyháztól D-re esnek. Kozák K. véleménye szerint a XVI. század első felében, a vár kettéosztásakor átépített Setét-kapu és a Varkoch-kapu közötti, akkor újonnan kialakult úthoz igazodtak. Közülük a 8. verem ma is nyitva van, a többi azonban jelenleg hozzáférhetetlen területre esik, illetve néhányat ismét betömtek. Ezért leírásukat és a rajzokat az ásatási napló adataira támaszkodva állítottam össze. A tárgyi leletek kiértékelése és így a betöltésük időpontjának meghatározása a teljes ásatás feldolgozása után válik lehetségessé, a leletek közül csak az ásatási naplóban kiemelteket említem.32 3. verem. 1973. április 19—május 4. között tárták fel. A terület rendezése közben vízvezeték árkának ásása közben bukkantak rá. Nem tárták fel teljesen, csak a kiöblösödő rész felső részét. Szájnyílása erősen rongált, a nyakból az egyik oldalon 60 cm-es rész maradt meg. A verem legnagyobb átmérője 220 cm körül lehetett, de mélységét nem lehet megállapítani. 4. verem. 1972. szeptember 20-án kezdték feltárni, de 320 cm mélységben abbahagyták. 1973. április 19—május 15. között fejezték be a kiásását, majd két héten belül ismét betöltötték. A verem ép volt, feltárás közben csak a nyak sérült meg. Kerek szájnyílásának átmérője 120, nyakmélysége 180, a verem teljes mélysége 560, legnagyobb átmérője 270 cm. Többrétegű kitöltésében XVI—XVII. századi kerámiatöredékek, pénzek (köztük egy Lipót 1698. évi ezüstdénárja), ágyúgolyók, a legalján pedig egy feliratos vörösmárvány sírkő nagyobb töredéke volt. Az ásatási 32 Itt köszönöm meg Kozák K.-nak, hogy a vermek közlését átengedte és azonosításukban, illetve a történeti adatok felkutatásában segítségemre volt, továbbá Kárpáti J.-nak a felmérésnél nyújtott segítségét. A vermek számozásában, a jobb áttekinthetőség kedvéért, eltértem az ásatási naplóban említett jelölésektől.