Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fülöp Éva Mária: Fejezetek a tihanyi apátság balatonendrédi gazdaságának történetéből (1716—1945)
A bérletek közül az erdei irtások a holdanként járó készpénzfizetés mellett esetenként azzal is hasznot hajtottak az apátságnak, hogy a szerződésben a terület befásítása is szerepelt. 1871-ben Ney Ferenc és Veisz Antal a bérbevett 205 hold erdei irtás után a bérlet 3 éve alatt holdanként 7 forintot fizetett, és az utolsó évben az apátságtól kapott makkal tartoztak beültetni a területet.84 A szántóföldi termesztés és állattenyésztés fejlődésére — a gabona- és takarmánytermesztés növekedésére — utal Simon Zsigmond apát megjegyzése, miszerint Endréden mintegy 400, Zamárdin 200 holddal több föld van felvéve a kataszterben, mint eddig volt. Ez onnan ered, hogy „azon földrész, mely eddig erdő volt, az most szántóföld, mely azelőtt nádas volt, az most rét — így a parcellák adója azért is rúgott föl tetemesen."85 A réteken és a szántóföldön termett takarmányok mellett az erdei legeltetés sem tűnt el teljesen. Az állattenyésztés és az erdészet gyakori ellentéte is erre vezethető vissza: a legeltetést kívánó állattartás és az erdő faállományát védő erdészet általánosnak mondható súrlódásából eredt. Az 1885-ben kinevezett új jószágkormányzó, Bors Mihály azt panaszolta, hogy az erdőtörvényig a szabad erdei legeltetés nem volt korlátozva, legelő volt bőven és „előtilos, utótilos, újültetés" fogalmak ismeretlenek voltak.86 A múlt század végén az erdészetet Borsos István vezette, akit főerdészből erdőmesterré léptettek elő 1891-ben (ez fizetésének az ispáni szintről kasznárira való emelését is jelentette). Konvenciója mellett a faeladások után évi 5% jutalmat is kapott. Borsosnak az apátságba kerülése óta pontosan betartották az 1875. évi erdőtörvény előírásait és az erdei üzemtervet.87 Gondot fordított az utánpótlást nevelő faiskola ápolására: kapálták, a csemetéket öntözték. Az ültetett fák közt azonban folytatódott az akác térhódítása: 1911-ben a felszántott faiskolát akácmaggal ültették el.88 Bors Mihály jószágkormányzó felmérette az erdőkben azokat a területeket, melyeken az üzem tervi előírás szerint legeltetni lehetett.89 Ez 275 hold volt, s ebből a sűrű záródás miatt 130 holdon fűnövés nem volt. (A maradék 145 holdnyi területből a legjobb minőségű 18 holdat a következő évben erdősítésre szánták.) Ezzel szemben az erdészeti személyzet jószága mintegy 33 tehénszámot tett ki,90 s mivel egy tehén erdei legeltetésére 10 hold szükséges, a meglévő 145 hold helyett 330-ra lett volna szükség. Az endrédi erdészeti személyzet állatai mellett az endrédi plébános és kántortanító 15 darab tehene is az erdei legelőre járt ki. A főapát 84 Uo. 4. c/1871. nov. 23. Tihany 85 Uo. 5/1877 nov. 13. Tihany 86 BFL FIT Bors Mihály jószágkormányzó az endrédi erdőről. 1895. aug. 20. Szántód 87 Uo. Bors Mihály szántódi jószágkormányzó levele a főapáthoz. 1891. máj. 20. 88 BFL GL A szántódi gazdaság havijelentése, 1911. ápr. és A szántód-teleki gazdaság havijelentése, 1911. márc., 1912. márc. 89. BFL FIT Bors Mihály jószágkormányzó a főapáthoz. 1895. aug. 20. Szántód 90 1896-ban az endrédi erdőőri lakban 13 fő lakott. Állatállományuk 13 db tehén és 79 db sertés volt. 4 sertés 1 tehén számába véve, ez összesen 33 db tehénszámnak felelt meg. Uo. Az endrédi plébános kérelme legelőilletékről, 1896. márc. 18.
