Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fülöp Éva Mária: Fejezetek a tihanyi apátság balatonendrédi gazdaságának történetéből (1716—1945)
és elöregedett volt, vágatni és ültetni kellett őket. Az endrédi Czinege-erdő az irtással teljesen megszűnt. Folytatni kellett a jabai erdő ültetését. A kapolyi erdők jó állapotban voltak, hasonlóan a zalai part fülöpi erdejéhez. Megfelelő volt az aszófői, örvényesi és füredi erdők kezelése, viszont a tósoki pusztult, mert a község legelőnek használta, s ezért itt siettetni akarták a tagosítást. A kisszőlősi haraszterdő tisztítást, további nevelést igényelt, Tihanyban az erdő a legelő elkülönítésekor megszűnt. Az erdő nemcsak a tihanyi apátság birtokain volt az egyik legjelentősebb ágazat, hanem az egész Somogy megye „kétharmadát... — még a 19. század elején is — erdők borították."78 Az erdőknek a megye éghajlata és talaja egyaránt kedvező volt, ám az erdészetnek a gazdasági ágakon belül való előtérbe kerülése országosan a nagybirtokok munkaerő-problémáival függött össze. Az apátság erdészetének élére 1868 novemberében Tanos Pál főerdész került.79 A faállomány pótlásával kapcsolatban az iratokban már 1864-ben említik az erdőmester felügyelete alá helyezett faiskolát, bár az apátság erdeiben a befásítás még nem állt arányban a kitermeléssel. Az apát ezért a tisztások befásítását ajánlotta, s különösen az igénytelen és értéktelenebb, de gyorsan növő akácot tartotta alkalmasnak e célra. Az ölfát a fiatal erdőkből termelték ki, főként a sűrűbb részek ritkításával, s a legeltetést itt tilalmazták. Állatok csak az öreg erdőt járhatták — hiszen ennek faállományában már nem tehettek kárt — és vágni itt csak a kiöregedett, s szerszámfának való fákat lehetett.80 Az ölfavágás díja módosult: kezdetben a pénzbeli fizetség mellé fát is kaptak a vágók, később ezt a famennyiséget — az esett ágakat — csak kaszás napszámok fejében kaphatták meg. 1868-ban, amikor az erdőmester azzal a kéréssel fordult a tisztiszékhez, hogy a kivágás alá kijelölt 20 hold erdőn miként egyezkedhet az ölfavágás díja iránt, a válasz szerint: „A lehető legolcsóbban, azonban öliért nyolcvan krajcáron fölül ne ígérjen, ezen fölül egy kevés fát ígérhet."81 Ez évben az erdő tisztításából kikerült fát is kaszás napszámok vállalása fejében adták el. Az ölfának a szántódi révbe szállítása kizárólag majorsági erővel nem volt megoldható. Növelte a gondokat, hogy az utak miatt a szállítás Vaszary jószágkormányzó javaslatára Szent Györgytől Szent Mihályig folyt, s így egybeesett a mezőgazdasági munkák zömével.82 Ölfajárandóságukból a cselédek és révészek nem adhattak el, a felesleget be kellett jelenteniük, s ezt az uradalom visszavásárolta. Tanos főerdész javaslatára 1881-ben az aratók már nem ölfát, hanem gömbfát kaptak, minden 2 pár negyed ölet.83 78 KIRÁLY L. 1976. 157. p. 79 VEML TA tsz. jk. 1/1868. nov. 16. Tihany 80 Uo. 9/64. nov. 21. Tihany, 1/68. nov. 16. Tihany, 2/74. máj. 11. Tihany, 5/74. nov. 18. Tihany 81 Uo. 6/865. nov. 21. Tihany 82 Uo. 6/1879. jún. 3. Tihany 83 Uo. 3/1880. máj. 31. Tihany
