Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fülöp Éva Mária: Fejezetek a tihanyi apátság balatonendrédi gazdaságának történetéből (1716—1945)
elpusztult települések helyén alakult ki, s így Endrédről a major „ . . . a faluból a határ egy elkülönült, önállósodott részére, Jabapusztára tevődött át."9 Ami az uradalmi gazdatiszteket illeti, kiválasztásuknál igyekeztek korszerű gazdasági ismeretekkel rendelkező gazdászokat alkalmazni. Mindkét kasznár a Georgikon neveltje volt. 1818-ban Márffy Imre endrédi kasznár hanyagsága miatt pusztultak az uradalmi szőlők, ezért az apátság úgy határozott, hogy szolgálati éve letelte után vissza kell mennie Endrédre jegyzőnek. Helyébe az ugyancsak Georgikont végzett, rövid ideig a Festetics-birtokon dolgozó Szabó Miklóst szánták.10 Különösen sokat tett az apátság javainak gyarapításáért, a gazdaság fejlesztéséért Bresztyenszky Béla apát (1838—1850), akit a bencés rend történetének monográfusa „a somogyi gazdaság lábraállítójának" nevez.11 1850-ben bekövetkezett halála után azonban a Somogy kerületi javak külön igazgatása megszűnt, mert Rimely Mihály főapát nem töltötte be a tihanyi apáti széket. így az apátság ügyeinek irányítása Rauch Szaniszlóra, a somogyi jószágokat 1830 óta kezelő perjelre maradt, s ezért a két kerület irányítását Krisztián Pius, a tihanyi uradalmi kormányzó vette át „javak kormányzója" titulussal.12 A három uradalmi kasznár közül Melegh Imre Tihanyban, Hofstetter Jakab Jabán, Czirklpach Károly Szántódon teljesített szolgálatot. Az úrbéri rendezés után Endréd megszűnt mint külön jószág szerepelni. Az itteni ispán, Rákóczy Rudolf „ . . . foltonos elgyöngélkedése miatt hivatalának önkénytes lemondása következtében" 1848 májusában „az Endrédi majorsági földek s Tóközi pusztának gazdasági vezetése Szántódi Ispánysághoz csatoltatik."13 Ezáltal az endrédi majorsági földek és Tóközpuszta gazdaságának vezetője is Czirklpach Károly szántódi ispán lett. (Sajnos, az e korból fennmaradt számadásokban nem is különülnek el pontosan egymástól Szántód, Tóköz és Endréd majorsági termelésének, s az erdészetnek a számadásai.) Az 1848-ban bekövetkezett változások után a termelés az új alapokon szinte újjászervezést követelt. Az apátság gazdasági vezetésének nem sikerült a kitűzött célokat maradéktalanul megvalósítania, s ehhez személyi mulasztások is hozzájárultak. 1863-ban az endrédi plébánost, Kopeczky Vidort nevezték ki jószágkormányzónak, aki hároméves működése alatt minden erejével a zilált gazdasági ügyek rendbehozatalára törekedett.14 Egy ember még oly áldozatos munkája sem volt azonban elegendő a gazdaság minden hiányosságának pótlására. Kopeczky Vidor 1865-ben a főmonostori konventhez fordult memorandumával.15 Beadvá-9 Uo. 107. p. 10 Uo. 95—96. p. és SÖRÖS P. 1911. 590. p. 11 Uo. 77. p. 12 így a csak nemrég elkülönített Zala és Somogy kerületi kormányzóság helyébe ismét egy lépett: Krisztián Pius tihanyi uradalmi kormányzót ugyanis 1846 szeptemberben iktatták be, s ekkor lett Rauch Szaniszló a Somogy kerületi javak kormányzója. VEML TA tsz. jk. 1052/1846. szept. 23. Tihany 13 Uo. 1081/48. máj. 24. Tihany 14 Uo. 1/1863. dec. 14. Tihany 15 SÖRÖS P. 1911. 290—293. p.
