Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Mártha Zsuzsanna: Kezdeti törekvések a külterjes magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig)

Kezdeti törekvések a magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig) MARTHA ZSUZSANNA A Magyarország földrajzi-statisztikai leírását tárgyaló XIX. századi kiadványok szerint baromfitenyésztéssel, főként tyúktenyésztéssel az országban, a zord hegyvidékeket kivéve, mindenütt kiterjedten foglalkoztak.^ sík területeken leginkább tyúkféléket tartottak, a vizek mentén nagy számban éltek vízibaromfiak (ludak, kacsák), főként a homokvidékek ligetes területein pedig gyakran pulykát is tenyésztettek.2

1914 előtt a baromfitenyésztés jövedelmezőségében alapvető

szerepe volt a feltétlen baromfitakarmányoknak (a gyommagvaknak, füveknek, rovaroknak), amelyek a külterjes tartásban jól hasznosultak. 1905-ben az országos állattenyésztési értekezleten a baromfitenyésztési ügyek előadója megállapította, hogy nincsen a kontinensen ország, amely alkalmasabb volna a baromfitenyésztésre, mint hazánk.3 Valamikor az ország baromfiállományának legalább 90%-a a jobbágyok és a zsellérek háza körül a legkezdetlegesebb körülmények között, félig vadon tenyészett. Még századunk elején is szinte ősi állapotban élt a baromfi a legtöbb falusi udvaron és tanyán, ahol nemigen akadt baromfiól. Leginkább a huzatos, nyitott fészerben, a kocsiszínben, az istálló vagy a sertésól ritkán takarított padlásán, sőt télen is az udvar eperfáin húzódtak meg éjjelre az élelmük túlnyomó részét a téli évszakot kivéve maguk megkereső tyúkok. A mostoha körülmények között tartott magyar parlagi tyúk teste kicsi, tojásai aprók voltak. Számos uradalmi majorban régen sok baromfit, sőt pávát is neveltek, a népi baromfitenyésztést nálunk mégis csak a XIX. század második felében kezdték fejleszteni4.

Ekkor már a szakiroda-1 FÉNYES E. 1842. 181 182. p.; FÉNYES E. 1857. 241 - 242. p.; GALGÓCZY K. 1855. 359. p.; KŐNEK S. 1875. 290—291. p. 2 A galambtenyésztés helyzetével a jelen tanulmány nem foglalkozik, azt nem tekinti a baromfitenyésztéshez tartozónak. 3 PIRKNER J. 1905. 9. p. 4TAKÁTS S. É. n. 39. és 188. p.; TAKÁTS S. 1917. 95. p.; HANKÓ B. 1940. 142 143. p.; HANKÓ B. 1954. 116. p.