Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Mártha Zsuzsanna: Kezdeti törekvések a külterjes magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig)
lomban baromfitenyésztési tárgyú cikkek is nagyobb számban jelentek meg azzal a céllal, hogy a háziszárnyasok tenyésztését kiemeljék elhanyagoltságából. Akkoriban nem kevesen kinevették azt az embert, aki a baromfitenyésztést az állattenyésztés egyik ágának merte mondani.5 Pedig már 1887-ben olvasható volt a szakirodalomban, hogy „a mezőgazdasági mellékfoglalkozások közt talán egy sincs fontosabb a baromfitenyésztésnél".6 Nem sok sikert ígérő lehetett az egykori úttörők igyekezete, hiszen még a közeli múltban is volt olyan állami gazdasági igazgató, aki amikor a tyúkok részére takarmányt igényeltek nála, elutasítóan csupán annyit válaszolt: „azért tyúk, hogy kaparjon". Sem a társadalom, sem a kormányzat a XIX. század végéig nem fordított gondot az elmaradt népi baromfitenyésztés felkarolására. A kistenyésztők csak egymástól alkalomszerűen kaphattak tanácsot, miképpen kell a baromfit tartani és takarmányozni, hogy sok húsa, tojása, zsírja és tolla legyen. A vasutaknak a XIX. század utolsó harmadában bekövetkezett gyors hazai kiépülésével a baromfi és termékei már nemcsak a házi szükséglet és a helyi piac számára voltak becsesek, hanem a kivitel részére is jól megfizetett termékeket szolgáltattak.7 Nőtt a falusi portákon űzött baromfitenyésztés közgazdasági jelentősége, holott a parasztság azt továbbra is csak asszonyi foglalkozásnak tartotta. Ennek ellenére a befektetést és forgótőkét alig igénylő baromfitenyésztés egyik bevált eszköze lett a paraszti jövedelem gyarapításának; az abból eredő bevétel jelentős helyet kapott különösen a szegényparasztok életszínvonalának alakulásában. Az országos baromfiállomány nagysága Az országos tyúkállomány nagyságának első, 1877. évi felmérése Grubiczy Géza nevéhez fűződik.8 Ő az általa szerkesztett, Gallus című első hazai baromfitenyésztési folyóirat hasábjain összehasonlította a magyarországi és a franciaországi tyúkállomány nagyságát. Az utóbbiról statisztikai adatok állottak rendelkezésére, a magyarországi állomány tekintetében azonban becslést kellett végeznie. A hazai tyúkállományt — kissé eltúlozva — 30 millióra tette; a lúd-, kacsa- és pulykaállomány nagyságának megállapításával nem foglalkozott. 5 TELEKI J.-né 1908. IX. p. 6 Közgazdasági és statisztikai évkönyv 1887. 1887. 198. p. 7 Magyarország közgazdasági és közművelődési... I. köt. 1897. 443. p. 8 GRUBICY G. 1877. 2 4. p. (A szerző neve könyvcinek címében ,.Grubicy"-ként. a róla szóló írásokban pedig többek között a Révai Nagy Lexikonában is — „Grubiczy"-ként szerepel.) -Czőrnig Kari (1804—1889) osztrák statisztikus szerint Magyarország baromfiállománya az 1860-as években kb. 30 millió db lehetett (PARTHAY G. 1896. 690. p.).
