Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Für Lajos: A csákvári uradalom állattenyésztése, 1920—1944. II.
egyik nagyon is intenzív állattenyésztési ágazat: a szarvasmarha-tenyésztés között megmutatkozott. Noha a fornai gazdaság területe a csákvárinak több mint kétszerese volt, a tehenészet törzsét alkotó tehenek darabszáma mégsem érte el a csákvári tehenészetét: korszakunkban 82 és 96 között ingadozott (szemben a csákvári 110 —120-as darabszámmal). Fontos kiemelnünk azt is, hogy a hatalmas kiterjedésű gazdaság visszavétele után három évnek kellett eltelnie, amíg a tehenészet belső arányai megfelelő módon kialakultak, az állomány korösszetétele a kívánt egyensúlyba került. Főként a növendék- és borjúállomány igen alacsony aránya (darabszámuk az első három évben nem érte el vagy alig haladta meg a tehenek számát) jelezte a belső egyenetlenségeket.8 Szükségesnek látszik azt is megemlíteni, hogy a tehenészet belső egyensúlyának helyreállta után, azzal szinte párhuzamosan közel egyharmaddal megemelkedett az igavonó ökrök darabszáma is a fornai gazdaságban (88—90-ről 125—132 darabra). A házilagos gazdálkodás tíz esztendeje alatt tehát a hatalmas fornai üzemegységben a szarvasmarha-állomány darabszáma 250-ről 450—480-ra emelkedett, vagyis csaknem megduplázódott, fejlettségi foka azonban e tekintetben még mindig nem érte utol az uradalom központi gazdaságáét. Könnyen elképzelhető, hogy a bérgazdaság visszavételekor milyen állapotok uralkodhattak a fornai gazdaságban! Mindenképpen utalnunk kell arra, hogy 1941-től, amikor a szürke magyar tinók tartását a Makk pusztai gazdaságban (ahol addig nevelték a tinókat) beszüntették, akkor ott pirostarka tehenészetet létesítettek — részben a gönyüi gazdaságban felszámolt állomány áthelyezésével. A tehenek darabszáma 1941-ben 22 volt, ám a következő két évben már 33, illetve 35-re emelkedett. Ennek megfelelő növendékállomány egészítette ki az egyébként igen rövid életű császár Makk-pusztai pirostarka tehenészetet.9 Az uradalom házi kezelésben tartott valamennyi gazdaságát nézve most már megállapítható, hogy a szarvasmarha-tenyésztés tekintetében messze legfejlettebbnek a 2000 holdas központi gazdaság, a csákvári üzemegység tekinthető. Egyedül itt érvényesülhetett a tenyésztési célok teljes köre s lehetett kiegyensúlyozott az állomány korösszetétele. Utaltunk már arra, hogy a szürkemagyar marha tenyésztését megszüntették s az igavonó ökrök pótlására fiatal tinókat vásárolt az uradalom s azokat igába törésükig hosszabb időn át a császár-karpatusi, majd végül a Makk pusztai gazdaságokban tartották. így tenyésztői tevékenységet csak a pirostarka tehenészetekben végeztek. Folyamatos és tartós tenyésztői munka azonban mindössze két, 8 OL. P. 188. IV. B. 1. 1939. A fornai gazdaság állatállománya. MMMA. III. 6201. 78. p. Jeleznünk kell azonban, hogy az egyes kimutatások között jelentős eltérések is akadnak. így pl. 1938. dec. 31-én — szól az egyik belső jelentés — mindössze 80 db növendék marhát találtak Fornán, ezzel szemben a gróf által vezetett „Kicsi okos" című füzet 1938-ra a fornai növendékállományt 113 darabnak írja. 9 OL. P. 187. I. E. 3. h. 1942. Jelentés. 10 OL. P. 187. L E. 3. h. 1936; Uo., 1940.
