Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Für Lajos: A csákvári uradalom állattenyésztése, 1920—1944. II.

éppen vásárlások útján pótolták5 A

tenyésztési célok teljes körét önmagában biztosító tehenészetet létrehozni azért nem lehetett, mert a mostoha adottságú és kis területű üzemegységben nem lett volna mód a takarmányok szükséges mennyiségét megtermelni. A gazdasági világválság idején, 1931-ben a házi kezelésbe vont Makk pusztai üzemegységben sajátos módon alakult a szarvasmarha-tenyésztés. A bérlet visszavétele során átvette az uradalom a volt bérlő pirostarka tenyészetét is. Az állomány korösszetétele (44 tehén, 1 bika, 82 növendékmarha és 11 borjú) kiegyensúlyozott és teljes körű tenyésztői célokból fenntartott tehenészetet tükröz. Az uradalom azonban már a következő évben csaknem egészében felszámolta a pirostarka tehenészetet s 1934-től kezdve a helyi tejszükségletet kiegészítő, 6—10 tehénből álló pirostarka állomány mellett az igaerő utánpótlását biztosító és vásárolt szürkemagyar tinók tartására rendezkedtek be — akárcsak a Makk pusztától nem messze fekvő Császár-karpatusi gazdaságban. 1934-ben még 25, egy év múlva már 79, ettől kezdve 50—70 darab között mozgott a szürke magyar tinók darabszáma. Egyetlen évben, 1937-ben éves bontásban is ismert a tinógulya korösszetétele: az 50 darabot számláló állományból 29 db „öreg" (vagyis 3 évesnél idősebb), 12 db 3 éves, 9 db 2 éves volt.6 Úgy tűnik

azonban, hogy a tehenészet korábbi szerepkörét csak részben pótló tinótartás mellett a gazdaságban egyre nagyobb jelentősége lett a belterjes sertéstenyésztésnek és -hizlalásnak, másfelől a külterjes juhtartásnak. A Makk pusztaival éppen ellentétes módon alakult a gönyüi gazdaság szarvasmarha-tenyésztése. Amikor az uradalom tönkrement bérlőjétől 1933-ban átvette a gazdaságot, az igásökrökön kívül szarvasmarhatartás egyáltalán nem volt az üzemegységben. Egy év múlva azonban a gazdaság adottságaihoz szabott kis méretű, 12—15 tehénből és megfelelő számú (15—20) növedékből álló pirostarka tehenészetet állítottak be Gönyün s tartottak fenn mindaddig, amíg ott agrártermelést folytattak.7 A

földművelő gazdálkodás megszüntetése után, 1943-ban azonban felszámolták a kis méretű pirostarka tehenészetet is. Az uradalom a fornai gazdaságot vette vissza legkésőbb a csődbe jutott bérlőtársaságtól. Az 1935-ben visszakerülő ötezer holdas birtoktest egyúttal a legnagyobb méretű üzemegysége volt az Eszterházyak csákvári uradalmának. A fornai tehenészet kapcsán két fontos sajátosságra kell felhívnunk a figyelmet. Mindenekelőtt arra a minőségi különbségre, ami a csákvári és a fornai üzemegység között épp az 5 Valamelyes növendékállománnyal a majki gazdaság, amint ezt a megelőző tanulmányunk mellékletének adatai igazolják, csupán 1937-ben (6 db) és 1943-ban (szintén 6 db) rendelkezett. Hasonlóan alacsony volt a növendékek száma 1925 és 1926-ban is (4, illetve 10 db). 6 OL. P. 188. IV. B. 1. 1939, Állatkimutatás Makk pusztán. 7 A gönyüi gazdaságban folyó agrártermelést 1942 végén két okból számolta fel az uradalom. Egyrészt azért, mert az 1941—42-es évek során birtokaiból tekintélyes mennyiséget sajátítottak ki egy országos házhelyakció során a helybeli lakosoknak. Másrészt pedig a dunai futóhomok olyan mértékben elborította az uradalom itteni földjeit, hogy azokon a földművelő gazdaság egyre ráfizetésesebb lett. Jobbnak látták, ha ezt a sovány és homokos talajt a célnak megfelelőbb erdőtelepítésre fordítják.