Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Für Lajos: A csákvári uradalom állattenyésztése, 1920—1944. II.

tejtermelési és részben hizlalási célokból tartott szimmentáli és bonyhádi keresztezésű pirostarka tehenészet tette ki. Ennek tartásmódját természetszerűleg most is, akárcsak a háborút megelőző évtizedekben, istállózott belterjesség jellemezte. Az állomány kisebbik csoportját a szürke magyar igavonó ökrök, illetve a pótlásukra vásárolt s a császári gazdaságban tartott 20—30, majd a makk-pusztai 50—70 darabot számláló tinó-gulya alkotta. Korszakunk kezdetén éppen úgy, mint a második világháború éveiben a belterjesen tenyésztett pirostarka tehenészet számszerűen mintegy kétharmada-háromnegyede volt az egész állománynak3 Az első világháborút követő évtizedben — akárcsak a háború előtt — a házi kezelésben tartott három üzemegység közül kettő: a csákvári és majki gazdaság rendelkezett pirostarka tehenészettel. Az állomány törzsét a közel kétezer holdas csákvári gazdaságban gondozták. Amíg az 1920-as években, egyezően a világháború előtti helyzettel, 70—80 (pl. 1925-ben 74, 1926-ban 69 db), addig az 1930-as évektől 90—100 között mozgott a tehenek darabszáma; ugyanakkor a 30-as évek második felében 110—120-ra emelkedett a tehénállomány (1936-ban 116, 1937-ben 118, 1938-ban 126, 1939-ben 121, 1940-ben 114). Feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy az uradalom vezető, mondhatni mintát mutató üzemegységében a tehénállománynak a háború előtti viszonyokhoz való megkétszereződése éppen a tenyésztésben zajló jelentős minőségi változásra utal. Ugyanakkor a csákvári gazdaság kiegyensúlyozott tenyésztői törekvései tükröződnek abban, hogy a tehenészetnek 60—70%-át tette ki a természetes utánpótlást biztosító növendékállomány. 1929-től rendelkezünk olyan kimutatásokkal, amelyekben a csákvári és majki gazdaságokból kiszűrt, eladásra kerülő tehenek darabszámát tüntették fel. Eszerint a teheneknek — egy-egy kivételes évtől eltekintve — 15—30%-a került évente selejtezésre.4 A majki gazdaságban folytatott szarvasmarha-tenyésztés, igazodva a gazdaság kisebb méretéhez, lényegesen szerényebb volt a csákvárinál. A mintegy 300 holdas gazdaság tehénállománya az egész korszakon át 15—25 db között ingadozott. Fő feladata nem az árutermelés, hanem a helyi tejszükséglet (a kastélyháztartás és egyéb járandóságok) kielégítése volt. Erre mutat a majki tehenészet kor szerinti összetétele is: a borjak nagyobb részét elles után legfeljebb egyéves korukig tartották a tehenészetben s a növendék korú (1—4 éves) állatokat értékesítették, vagy az uradalom másik üzemegységeibe tették át hizlalási, esetleg továbbtenyésztési célokkal. Ennek következtében a mustrára kerülő teheneket — főként az 1930-as évektől — szinte minden egyes esetben az uradalom csákvári üzemegységéből vagy 3 1925-ben például a tehenészet 279 darabot, az igásállomány pedig 149 darabot számlált. O. L. P. 187. D. 1. a. 353/1925. Közel egy évtizeddel később, 1934-ben a tehenészetben 351, az összállományban 189, 1943-ban 737, illetve 273 darabot tartottak nyilván. MMMA. III. 6201. 77—78. p. 4 MMMA. III. 6201. 32—33. p.