Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - V. Góz Gabriella: Adalékok néhány nyugat-európai ország szarvasmarhafajtatörzskönyvezésének történetéhez

Adalékok néhány nyugat-európai ország szarvasmarhafajta törzskönyvezésének történetéhez a XIX. sz. második felében V. GÓZ GABRIELLA Az első szarvasmarhatörzskönyvet — az eddigi adatok szerint — 1822-ben alapították Nagy-Britanniában. Ez a shorthorn fajta szarvasmarhák törzskönyve volt. A fajtát először „Durham" fajtának nevezték, de később a shorthorn (rövidszarvú) elnevezés vált általánossá. Igaz ugyan, hogy van ahol még ma is szívesebben használják a Durham elnevezést. így pl. Franciaországban is. A fajta a XVIII. sz. végén alakult ki. Kitenyésztése Colling Károly és Colling Róbert nevéhez fűződik, akik Bakewall Róbert tanítványai és 1780-tól ugyanazokat a tenyésztési módszereket alkalmazták. Bakewall a longhorn nemesítője volt. Tenyésztési eszközei: 1. ) szelekció 2. ) rokontenyésztés 3. ) az utódok kiváló táplálása A shorthorn fajta kialakításában a longhorn fajtának jelentős szerepe volt. A shorthorn törzsatyja az 1777-ben született „Hubbach" nevű bika, amelyet 1785-ben vásárolt meg Colling Károly. A bikától — rokontenyésztéssel — kiváló bikautódok származtak. így pl. a „Favorité" és a „Comet" nevű bikák.1 A shorthorn szarvasmarha fajta őseit a XVIII. században négy északkeleti angol grófság szolgáltatta: Northumberland, Durham, York és Lincoln. Ezek szarvasmarha fajtái: a Telswater, a Holdernesse, a Yorkschire és a Durham marha. A shorthorn szarvasmarhafajta keletkezésében a XVI—XVII. században a Hollandiából behozott lapály-marha is részt vett. Tehát a shorthorn a lapálymarha és a skót marha vérére vezethető vissza. Angliában a törzskönyvbe vétel feltétele volt, hogy a bikának öt, a tehénnek legalább 4 tisztavérű őse legyen. A shorthorn fajta Nagy-Britannia egyik legértékesebb szarvasmarha fajtája, de 1 SCHANDL J. 1962. 132. p.