Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)
(Koppelwirtschaft) és azon jövedelmező melléküzemágakat (ser- és pálinkafőzés és annak nagy tömegű moslékja), amelyek biztosították, hogy a viszonylag kevés takarmány mellett minél több jószágot tarthassanak. Az állatállomány szerkezetét a piaci viszonyoknak megfelelően alakították úgy, hogy a gyapjútermesztésre összpontosító, a korábbi tejnyerést teljesen megszüntető birkatartás maradt a fő ágazat. Az 1833—1838-as évek jövedelembecslése szerint a szécsényi uradalom „nyers jövedelmének", amely összesen 78 745 Pft 86 d-ra rúgott, csupán a 13,12%-át (10 328 Pft 60 d.) tette ki az állattenyésztés bevétele. Ezzel szemben a szántóföldi növénytermesztés 34,71%-kal, a rétművelés 13,44%-kal, a jobbágyi járadékok (cenzus, robot, dézsma) 15,97%-kal, a különféle királyi kisebb haszonvételek (sör-és pálinkaelőállítás, korcsmaárendálás, italeladás, a malmok és a téglavető jövedelmei, vám- és vásárárendák) pedig 18,64%-kal részesedtek a gazdaság teljes bevételéből. Az állattartás tehát még korántsem érte el a korszerűsített gazdálkodás által biztosított lehetőségek mennyiségi szintjét, jóllehet minőségileg máris élenjárónak volt mondható. Ami hiányzott, az elsősorban a tőke volt: sok pénzre lett volna szükség a drága nemesített fajták — birkák, szarvasmarhák — állományának jelentős növeléséhez, költséges beruházásokat igényelt volna a takarmánykezelés és -tárolás épületeinek a biztosítása is, csupán istállókból, hodályokból volt máris elegendő, de ezek részben még kihasználatlanok voltak. A takarmányhozam növeléséhez is tőke kellett elsősorban, hiszen csak rendezett, meliorizált parcellákon volt érdemes a váltógazdaságot bevezetni. 1846-ban változás következett be az uradalom birtoklásában: a csődtől fenyegetett gr. Forgách Pál — ismételjük, nem a korszerűsített gazdaság miatt ment tönkre, régi családi adósságokat tábláztak be a szécsényi birtokra — 738 150 Pft névleges vételárért eladta az uradalom zömét Pulszky Ferencnek és feleségének, Walter Terezának (csupán a gyöngyösi kerületet és Ecseg falut tartva meg).01 Amikor az ifjú pár Szécsénybe költözött, az egész birtok és maga a kastély is rendkívül elhanyagolt állapotban volt. Pulszky kénytelen volt a vásárláshoz felvett kölcsönök egy részét a „jószág múlhatatlanul szükséges javítására, épületek emelésére és főleg ökör és juh beszerzésére" fordítani. A gyors berendezkedés után a birtokot két kerületre osztották: a szécsényihez a farkasalmási és drahi puszták gabonatermő földjei, míg a lócihoz a bátkai, zsúnyi és cserbérci puszták, valamint az összes erdőterület került. A kevés uradalmi tiszt munkáját a később híressé vált emigráns reformer, Tanárky Gyula irányította.62 A földművelés rendszere megmaradt az 1833 után bevezetett váltógazdaság keretei között, de immár sokkal több szerepet kapott a takarmánynövények termesztése: az édes és keserű széna ugyan 61 OSZK K Oct. Germ. 286. 119. p. PRAZNOVSZKY M. 1977 325—343. p. 62 PRAZNOVSZKY M. 1977 336—338. p.
