Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)
A derék inspektor által aláírt 1835. évi számadások azonban nem mutatnak ilyen csodálatos sikert! Az említett nyájakban tüdőrothadás, „sinlés", sárgaság, „kerengélés", himlő, meredseg, csekeromlás, „motol" következtében összesen 410 birka hullott el! A zsúnyi nyájban különösen nagy volt a veszteség: októbertől decemberig himlő és meredseg miatt 149 kis bárány veszett el. Az 1835. január elsejei állománynak tehát pontosan az 1/8-a (12,5%) esett betegség áldozatául, ami roszszabb a tatai és gesztesi uradalom veszteségénél, aholis a 10%-ot valamivel haladta meg a juhok pusztulása.45 A tenyésztés előrehaladását jelzi, hogy immár minden nyájban „a juhok egynyírésűek lévén . . . nem fejődnek, ezekből 2054 öregebb juhoktól átalányában 2 font gyapjút" várhattak évente, míg a bárányok Szécsényben 3/4, Farkasalmáson pedig 1/2 font gyapjat termeltek. Ezáltal a gyapjú minősége számottevően javult.46 Bizonyos szórványadatok arra utalnak, hogy Forgách Pál másik inspektora, Sorge Keresztély is a juhászat fejlesztését tekintette a gazdaság jövedelme növelésének a fő módszerének. Drahipusztán a tagosítás befejezte 1840 után 200 birka számára két új, aklot építettek, a nyájakat továbbra is csupán egyszer nyírták és nem fejték.47 így nőtt a különbség a nagybirtok és a középbirtokosok gazdálkodásának szintje között, minthogy Beke Gábor éppen 1842-ben kényszerült arra, hogy visszatérjen a kétnyíretű kezelésre. Állítása szerint így több hasznot élvezett és gazdatársainak is ajánlotta, hogy ha középszerű, vagy durvább gyapjas juhaik vannak, kétszer nyírják azokat.48 A Forgách uradalom a birtokbecslés szerint az 1833 és 1838 közötti években évente átlagosan 13 938 font öreg juh tói és 1020 font bárányoktól nyírt gyapjút termelt, ami több, mint kétszerese az 1819-ben (5008,5 font tavaszi, 606,5 font őszi és 750 font báránygyapjú) illetve 1822-ben (5804,75 font tavaszi és 1151,5 font őszi) kimutatott hozamnak.49 Az öreg állatok évente 2 fontos gyapjútermelése megegyezett az országos átlaggal, bár Alcsúton a kosok 3, a jerkék 2,5, az ürük pedig 3,5 fontos hozamot is produkáltak!50 A juhászat nagyobb arányú fejlesztésének a pénzszűkén kívül a takarmányhiány szabott gátat. A jövedelembecslés szerint ugyan a 720 k. h. nagyságú természetes rétek széna és sarjútermése (évente 19 095 bécsi mázsa) illetve az őszi szalmabevétel (23 035 bécsi mázsa) bőven fedezhette a birkaállomány 8860 bécsi mázsa széna és 8410 bécsi mázsa szalma szükségletét, de a juhokat csupán 100 napon át, napi 1 45 NmL XII. 1. SZFR GI Juhnyájak könyvei (1835) 46 NmL IV. 7. cc. Nemesi birtokösszeírások 1/1839. Forgách Pál. 47 Uo. Drahi és Farkasalmás összeírása (1843) 48 BEKE G. 1843/a—b. 49 NmL XII. 1. SZFR Gl II. Készpénzeladások (1819) és OL P 1882 Forgách cs. lt. Szécsényi ur. Összeírások (1822) 50 TÖRÖK J. 1841 106. p.
