Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)
—1 font szénával táplálták, ami más uradalmakhoz képest rövid is (másutt 150 —165 napig is takarmányozták a birkákat51 ) és kevés is (legalább napi 1 1/4 font szénát, 1 font szalmát és 100 öreg állatra 1 pozsonyi mérő gabonát vagy burgonyát adtak). Jochmann újdonságnak számító gyakorlata abban állott, hogy az eleséget a sör- és pálinkafőző üzemben keletkezett évi 67 500 akónyi moslékból egészítette ki úgy, hogy a forró cefrével leöntötte, így pedig megpuhította az őszi szalmát.52 Bár a korabeli szakértők véleménye megoszlott a tekintetben, vajon hasznos-e vagy káros a száraztakarmányhoz szokott birkák ilyetén táplálása, többen alkalmazták ezt a módszert.53 A továbbfejlődés útját az állandó istállózás jelenthette volna, de ez olyan nagy, egyéb befektetéseket igényelt volna a váltógazdaság kiterjesztése és a takarmánykezelés és tárolás épületeinek létesítése terén, amilyen tőkét teljesen nélkülözött a csőddel küszködő uradalom. Az 1833—1838-as években kimutatott szarvasmarhaállomány feltűnően kevésnek tűnik. Mindössze 60 tiroli tehenet — köztük 2 bikát, 20 fejős tehenet, 29 egy —hároméves üszőt és tinót valamint 9 kisborjút — tartottak. A svájceráj a korábbi évtizedekben a grófi család luxusigényeit volt hivatott elsősorban kielégíteni, a kőistállók építése és karbantartása, a drága tenyészpéldányok behozatala, az állandó és változatos zöldtakarmány igénye igen költségessé, az 1838 és 1842 között országosan pusztító „keleti marhavészjárvány" pedig kockázatossá tette ezt az üzemágat. így Jochmann nem ok nélkül tartotta be azon elvét, hogy csupán a házi szükséglet fedezésére elegendő számú tehenet tart. Pedig a szécsényi tehenek tejhozama korabeli mércével rendkívül magasnak mondható: a 20 tehénből 18-at fejhettek rendszeresen és ezek mindegyike évente 1300 iccét adott.54 Összehasonlításul: az 1828-as összeírás szerint a jobbágyok teheneitől évente 180—240 napon át napi másfél icce tejet nyertek, vagyis az esztendei tejhozam náluk csak 270—360 iccét érhetett el. Az uradalom teje iccénként 4 dénárért kelt el, a parasztokéért viszont csak 3 2/3 dénárt adtak.55 Egy tiroli tehén így évente 53 Pft-nyi tejhasznot produkált. Évente eladásra került ezen kívül 5 db mustra tehén — darabonként 40 Pft-ért — és 12 db növendék tinó — páronként 60 Pft-os áron. A tehenészet egyik legfőbb hasznát a trágyatermelés jelentette. Az uradalomban ugyan a juhok ürülékét használták elsősorban a talajerő visszapótlásához, azonban ennek a minősége meg sem közelítette a dús tehéntrágyáét. A teheneket — mint a birtokbecslés külön is kiemeli — állandóan istállóban tartották, de nyaranta a közeli Borjúpástra is kihajtotta a tiroli marhákat a csordás. Egy éven át egy-egy 51 NmL IV. 7. cc. Nemesi birtokösszeírások 1/1839 Forgách Pál. JÓB J. 1845 KAPITÁNY S. 1843 52 JOCHMANN S. 1837/b. 53 R ... L 1843 és JÓB J. 1842 54 NmL IV. 7. cc. Nemesi birtokösszeírások 1/1839. Forgách Pál. 55 OL N 26 Nádori lt. 1828-as országos összeírás. Nógrád megye.
