Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)

inspector, aki több cikkben is közkinccsé kívánta tapasztalatait, javaslatait, pl. az állatgyógyászat terén.35 Sorge Keresztély nem volt keszthelyi növendék, de elmondta magáról, hogy „tulajdon tapasztalatából" ismerte a Varsói Nagyhercegség és Alsó-Szilézia mezőgazdaságát. Mielőtt — úgy 1837-ben — a szécsényi uradalomhoz szerződött, gr. Berchtold Antal füleki uradalmában ért el sikereket, a környék legjobb minőségű tiszta búzáját termesztve. Sorge tudományos felkészültségét bizonyítja a Mezei Gazda hasábjain 1832-ben megjelent tanulmánya a gazdálkodás különböző ágainak nyereséges vagy veszteséges voltáról végzett számításaival.36 E kitűnő szakemberek korszerű üzemet teremtettek a jobbágygazdaságoktól csupán hatalmas méreteiben, és nem termelése minőségében különböző uradalomból. Először is birtokrendezést hajtottak végre. A jobbágyfalvak és puszták határainak tagosítása és a legelők elkülönítése révén az uradalom megszabadult a földközösség nyomáskényszerétől. A puszták korábban nemzedékeken át a jobbágyságnak haszonbérbe adott szántóit, rétjeit, erdeit elvették a parasztoktól, ami súlyosan érintette életlehetőségeiket. Az így kizárólagosan birtokba vett földeken már megérte az alapos melioráció — talajegyengetés, árkok ásása stb. — és a bőségesebb trágyázás a jelentős költségeket, mert a hasznot maga az uradalom élvezte csupán. Az állattenyésztés is gyökeres átalakuláson ment keresztül, mert istállókat, korszerű aklokat építettek minden, korábban félig-meddig a szabad ég alatt tartott jószágnak. Az istállózó állattenyésztés minőségének és mértékének a trágyahozam szemszögéből lett kulcsszerepe, mert az alomtrágya fajtája és menynyisége határozta meg mekkora területet művelhetnek meg és azon milyen növényfajtákat termeszthetnek. Új, a korábbinál magasabb színvonalú kölcsönhatás jött létre a szántóföldi növénytermesztés és az állattartás között. A szántóföldeken a két-három évenként visszatérő ugarolás megszűnt, a váltógazdaság nem csupán lehetővé hanem szükségessé is tette, hogy a talajerő visszapótlásának elősegítésére takarmány- és kapásnövényeket iktassanak be a szántóföldi termények egymást meghatározott sorrend szerint követő ciklusába. A váltógazdaság elve az volt ui., hogy soha ne kövesse egymást két „ugyanazon nemű" növény, hanem két gabonavetés közé egy vagy több évre mindig zölden lekaszálható hüvelyes vagy pillangós növény kerüljön. Ettől sok kortárs a trágyázás teljes kiküszöbölésének lehetőségét várta. Bár ez így nem következett be, a rendelkezésre álló trágyával így a korábbinál jóval nagyobb területeket lehetett korszerű növénytermesztési kultúra alá vonni. Jochmann Sámuel Szécsényben természetesen Festetics György elvei szerint rendezte be a váltógazdaságot: az a „legbiztosabb, ha a jobb földből annyit veszünk művelés alá, mennyinek képesek leszünk részint erővel, részint erszényünkkel megfelelni, a többit pedig váltva legelőnek használjuk". Ez a német 35 JOCHMANN S. 1837/a, b, c, d. jelű cikkei az Ismertetőben. 36 SORGE K 1832