Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)
szakirodalom által Koppelwirtschaft-nak nevezett „angol nyolcz szakaszú váltó és legeltetés".37 Ennek megfelelően az 1830-as években Szécsény és négy tagosított praedium — Farkasalmás, Bátka, Drahi, Zsúny — határában a majorsági művelés alá vett 2172 k. h. szántóföldből csak a felét, 1083 k. h.-at fogták nyolcfordulós váltógazdaság alá, mig 1089 k. h.-at, amely kedvezőtlenebb adottságú, terméketlenebb föld volt, továbbra is a hagyományos kétnyomásos gazdálkodással — csupán rossztermesztésre használtak. A váltógazdasági rendszert ehelyütt nincs módunk részletezni, de azt feltétlenül el kell mondani, hogy a nyolc évből négyben gabonát - két éven át rozsot, egy-egy évben tiszta búzát és árpát vagy zabot — négyben pedig takarmányféléket — a friss trágyában évelő vörösherét vagy lóherét, továbbá ledneket, vagy borsót, lencsét és egy meg nem határozott összetételű „kevert takarmányt" termesztettek. Ez a gabonatermesztés arányát más váltógazdaságokhoz képest szokatlanul nagyra, 50%-ra emelte, de a piac kedvező volta indokolta a tiszta búza és a rozs erőltetett termesztését, hiszen Losoncon minden elkelt. Ez a váltógazdaság nagy mennyiségű és változatos takarmányalapot teremtett az uradalom állattenyésztése számára. Hogyan élt ezzel a lehetőséggel az újonnan szervezett üzem? Szerencsére maga Jochmann írta meg cikkeiben azokat az elveket, amelyek szerint berendezte az állattartást! Azt tartotta szem előtt, hogy a szükséges jármos marhákon és a házi szükségleteket kielégítő néhány tehénen kívül a haszonállatok közül csak a legtöbb és legbiztosabb jövedelmet hozó fajtákat kell nagyobb számban tartani, a többi jószágból csak annyit, amennyi a takarmány felhasználásához és az általuk termelt trágyának a talaj minőségéhez való idomulásához feltétlenül szükséges.38 A gyapjúkonjunktúra és a másra nem használható legelők nagy kiterjedése Jochmann számára egyértelművé tette, hogy továbbra is a juhtenyésztést kell a fő ágazatnak tekinteni. 1820 és 1826 között a nemzetközi piacon 70%-al emelkedett a finom gyapjú ára, emiatt Magyarországon is gombamódra szaporodtak az aklok. A szécsényi uradalomban 1819-ben a mezővároson belül két juhhodályt írtak össze, Szakái, Ecseg, Zsúnyalmás és Farkasalmás határában pedig egy-egy faoszlopokkal tartott, vályogfalú, zsupfedelű akol állott, ezzel szemben 1833 után már három „birkamajor" állt Szécsényben, egy 700, egy másik, felújított, kőfalú építmény 2000, kint a Szőlőhegyen pedig egy új, 1500 juh számára. Farkasalmáson a tagosítás alkalmával Forgách Pál megvette Kubinyi Gáspár ottani juhaklát, amelyen 400 anyát és 400 ürüt tenyészthetett.39 Zsúnypusztán 2000, Cserbérc diverti -culum-ban pedig 1500 juh számára épült hodály, utóbbi kőből, emelt, mésszel vakolt szilárd építmény volt. A korábban beépítetlen Bátka pusztán 2000 birka számára emeltek egyszerű, vályogfalú szalmatetős aklot. Összesen tehát akár 37 JOCHMANN S. 1838 205. p. 38 Uo. 201. p. 39 NmL IV. 7. ce. Nemesi birtokösszeírások 1/1839. Forgách Pál
