Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Pintér János: Adalékok Kecskemét szőlőtermesztéséhez a századelőn

A válogatást mind a négy esztendőben május közepétől a hónap végéig, a csonkázást július végétől augusztus közepéig végezték. Előreléptek a permetezés terén is. 1912 kivételével — amikor három alkalommal — négyszer került sor a bordói lével való permetezésre. Ezekben az években már kénporoztak is, 1910-ben és 191 l-ben egy-egy alkalommal, a következő két esztendőben pedig már háromszor, „házi készítésű rézmészkénporral". A csemegefajták szüretelése augusztus végén, a borfajtáké október elején kezdődött 1910—1913 között valamennyi évben. A terméseredménynél csak az összterület átlagát tudjuk, ami magában rejti természetszerűleg a magasabb és alacsonyabb értékeket. De még így is gyenge termésnek kell elfogadnunk az 1910. évi 16 hl mustot katasztrális holdanként, csakúgy, mint a 12 hl-t egy évvel később. Az 1912. évi 3 hl (!) és az 1913. évi 5,8 hl katasztrofális helyzetet mutat. Bár tudjuk, hogy viharok, téli és tavaszi fagyok, jégverések jelentős károkat okoztak, az 1910. évi általános időjárás-meghatározás: „hűvös, nedves", a következő évi: „száraz", az 1912. és 1913. évi „esős, hűvös, szeles" minősítések is kedvezőtlen viszonyokat takarnak, mégsem lehet a gyenge terméseredményeket csak ezzel magyarázni. Jó lenne további okokat is megtudni, erre azonban forrásaink nem adnak felvilágosítást. II. Kecskemét város szikrai szőlőtelepe Kada Elek kecskeméti polgármester kezdeményezésére alapították a múlt század végén a város 200 holdas szőlőtelepét. Sajnos ide vonatkozó kérdőíveink minimálisak. Mindössze négy szőlőfajta: 10 éves Furmint, 6 éves Kövidinka, 10 éves Nagyburgundi és 10 éves Olaszrizling 1902. évi adatai szerepelnek az anyagban. Éppen a legfontosabb hiányzik: nem tudjuk, a szőlőket mekkora területen termesztették. Néhány száz négyszögölön, vagy 20—30 holdon? Hogy mégis bekerültek a dolgozatba, annak az az oka, hogy egy-egy kérdésre adott válasszal mégis lehet valamit hozzátenni a Kecskemét környéki szőlőműveléshez. Ilyen adalék a szőlők tőke- és sortávolsága, ami Szikrán 100—100 cm volt, vagy a metszésmód. Ez utóbbi a Furmintnál hosszú szercsapos, a Kövidinkánál csercsapos, a Nagyburgundinál csapos és rövid csercsapos, végül az Olaszrizlingnél csercsapos volt. Kiderült az is, hogy 3 évenként trágyázták a szikrai szőlőket, s 1 kh-ra 150 q istállótrágya került. Egy időben történt mind a négy fajtánál a nyitás (március 15—24. között), és a metszés (március 24—30.) is. Tudjuk azt is, hogy május első napjaiban tavaszi fagykár, szeptemberben pedig jégverés érte a szőlőket. Állati kártétel ugyan nem volt, de a peronoszpóra és kisebb mértékben a lisztharmat pusztította a szőlőket. Június, július és augusztus utolsó napjaiban végezték a csonkázást, a válogatással (zöldmunka) együtt. Háromszor kapálták és háromszor permetezték (bordói lével) a szikrai szőlőket, egy alkalommal pedig már kénporoztak is. A Nagyburgundi augusztus elején, a többi szeptember elején