Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Pintér János: Adalékok Kecskemét szőlőtermesztéséhez a századelőn

kezdett érni. A Nagyburgundit október közepétől, a Furmintot, Kövidinkát, Olaszrizlinget november első napjaitól kezdték szüretelni. A termés jó közepesnek volt mondható, hiszen Furmintból 28 hl, Nagyburgundiból 27 hl s végül Olaszrizlingből 22 hl must volt az eredmény katasztrális holdanként. III. Klábertelep A telepről 3 évben vannak adataink: 1906, 1912, 1913. A szőlőterület nagysága nem egyértelmű. 1906-ban termő 350 holdat (nem tudjuk, hogy ún. 1200 négyszögöles magyar holdról vagy katasztrális holdról van szó), a másik két évben 500 —500 magyar holdat jelölnek meg. Ezek átszámítva 375—375 kh-nak felelnek meg. Ezért valószínűnek tűnik, hogy az 1906. évi 350 hold katasztrális hold. Természetszerűleg immúnis homokterület, sík, illetve „kissé dombos" fekvésű „többfélének", illetve „vegyes"-nek jelzett, 1906-ban 8 évesnek mondott a klábertelepi szőlő. A sor- és tőketávolság 100—100 cm volt. 1906-ban a tőkék 10%-át, 1912-ben 3—4%-át kellett pótolni, 1913-ban viszont semmit sem. A müvelés mindhárom esztendőben karó melletti művelés volt, „gyalog" szőlőt már nem találtunk. A metszés 1906-ban csapos és szálvesszőre, illetve porbujtásra történt, míg 1912-ben és 1913-ban egyaránt csercsapra szál vessző vei. 1906-ban áprilisban metszették a szőlőket, 1912-ben március második felétől április végéig, egy esztendő múlva február 20. és április 24. között, s ez nagyjából egybeesett a nyitás időpontjával. A tél nem kedvezett a szőlőknek, mert 1906-ban azt jelentették, hogy a fagyok kárt tettek a rügyekben, csakúgy mint 1913-ban. Egy évvel korábban annyival részletesebb a jelentés, hogy kiderül: a klábertelepi szőlők bizony rosszul teleltek, mert a Rizling, a Chasselas és a Muscat Ottonel kivételével a rügyek elfagytak. A szőlőfakadás 1906-ban április első felében, 1912—1913-ban április utolsó hetében történt, a virágzás pedig általában június első felében. Csak 1913-ban volt tavaszi fagykár. A szőlőbetegségek közül a peronoszpóra minden évben jelentkezett, 1906-ban még a fakórothadással, 1913-ban pedig a lisztharmattal is számolni kellett, de szerencsére az összes kártétel mindhárom évben minimális volt. Állati kártevőként megjelent a szőlőmoly, 1906-ban 10%-os 1912-ben és 1913-ban 20—25%-os kárt okozva. 1906-ban négyszer kapálták a klábertelepi szőlőket: május elején, június közepén, július elején és augusztus elején. 1912-ben pontosan megadták a háromszori kapálás kezdő napjait: április 26, június 20, július 30. 1913-ban az ugyancsak háromszori kapálás így alakult: május eleje, június eleje, július közepe. A válogatást 1906-ban május—június fordulóján végezték, 1912—1913-ban ez a munka elmaradt. A csonkázás 1906-ban június végén, 1913-ban június közepén történt, közben 1912-ben nem csonkáztak.