Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - N. Kiss István: Bortermelés és társadalmi viszonyok a muraközi uradalomban (1670—1720)

2. táblázat A montanisták szől'óvagyonának megoszlása, 1720 Birtoknagyság hegyvámköböl birtokos %-ban hegyvámköböl %-ban a) 0—1,5 153 34,2 165,07 13,9 b) 1,6—2,5 115 25,7 248,13 20,8 c) 2,6—4,0 104 23,3 344,14 28,8 d) 4,1—5,0 30 6,7 135,67 11,4 e) 5,0 fölött 45 10,1 299,22 25,1 Össz.: 447 — 1 193,03 — A szegényebbek — az „a" jelű csoport — alkották a montanisták egyharmadát, de a szüreti eredménynek csupán 13,9%-a esett rájuk. Ugyanakkor a közepes vagyoni szintűek és a jómódúak — „c", „d" és „e" csoport — mintegy 40,1%-os rétege rendelkezett a borhozam kétharmadával. Jól mutatja a vagyoni rétegeződés kiélezettségét, hogy az átlaghozam, az „a" csoport 5,1 hl-es tételével szemben, a gazdag parasztoknál („e" csoport) 66,5 hl bort tett ki. Ez az utóbbi tétel, piaci áron 93—95 forint, kb. hét ökör árával volt azonos és kb. ugyanannyit tett ki annak a földesúri jövedelemnek az értéke is, amely egy egész jobbágytelek után járt. Összegezve, a szőlőmívelő telkes jobbágyok szociális rétegződését élesebb kontúrok jellemezték, mint montanista társaikét. A két szegényebb réteg súlya a jobbágyoknál 77%-ot, míg ugyanaz az arány a montanistáknál csupán 60%-ot tett ki. Ugyanakkor a telkes parasztok két jómódú csoportja 17%-os súlyt képviselt. Mint már utaltunk rá, a montanistáknál az átlagos szőlőbirtok nagyobb volt, mint a jobbágyi szőlősgazdáknál, hiszen gazdálkodásuk kizárólagosan bortermelésre alapult. A montanistákon és telkes parasztokon kívül akadt még néhány olyan, többségében nemesi szőlőbirtokos, akik hegyvámot contractus szerint pénzben fizettek. Egy ízben „polovnyak"18 helyzetűnek

jeleztek egy szőlősgazdát, ami a felesbérletnek megfelelő forma és az 1720. évi urbáriumban csak egyszer fordult elő. Szabad szőlő A hegyvámlistákon mindég, mint külön csoportot tüntetik fel a „szabad szőlőket". Ezek a korabeli kifejezéssel „libera vinea"-nak nevezett szőlők mentesek voltak mind a hegyvámtól, mind a bortizedtől. Birtokosaik ezért az adómentességért, a szőlő után járó pénzjáradék fejében természetesen megváltást fizettek. 18 polovnyak = „colonus, qui domino terrestri medietetem fructuum praestat". HERKOV 1956. 264.