Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - N. Kiss István: Bortermelés és társadalmi viszonyok a muraközi uradalomban (1670—1720)
Társadalmilag nézve az ilyen típusú szőlők tulajdonosai elsősorban nemesek és a mágnások közül kerültek ki, bár számos nem nemesi származású szabad szőlőtulajdonost is ismerünk. A vámlistákon szereplő 14 nem nemesi szabad birtokos közül kettő helybeli plébános,19 a többi gazdag paraszt. Nyolcunknál a 14-ből ismeretlen a szőlő nagysága, de a többi hat parcellánál ránk maradt a korábban érvényes adókulcs (hegy vámköböl) tétele: hat birtok után összesen 21 hegy vámköböl, ami 6,1 ha nagyságú területet jelez. Ennek alapján átlagosan 1,04 ha szőlő esett egy birtokosra, amit kulcsszámként alkalmazva, — ti. 14 x 1,04 ha — a paraszti szabad szőlők területét 14,56 hektárra becsülhetjük. Kétségtelen, hogy a paraszti birtokban lévő szabad szőlők az uradalom egész bortermő területének csupán 1%-át teszik ki, jelentőségüket nem is annak kiterjedése, hanem jogi-szociális tartalma határozza meg. Az a körülmény ugyanis, hogy egy tucatnyi gazdag parasztnak a 17—18. század fordulóján minden földesúri teher nélküli, szabad és járadékmentes szőlőtulajdont sikerült szerezni. De Prie márki, aki 1694-ben lett a Muraköz földeura, a 17. század végén új megváltási rendszert vezetett be a hegyvámadózásban. Ennek értelmében a hegyvámot, mint természetbeni adót, pénzadóvá alakította át és minden hegyvámköbölnyi terület után (0,28 ha) 3 forint megváltást kért. Az évi 3 forintot fizető parcella tőkeértékét, megváltás esetére, 50 Ft-ban szabta meg a márki, azaz a jelzett összeg fejében mindenki megválthatta, szabad szőlővé tehette birtokát.20 A szabad szőlők zöme azonban természetesen a magyar és stájer mágnások és nemesek tulajdonában volt, értelemszerűen ők tudták elsősorban megfizetni a szóban forgó szőlő után járó örökváltságot. Az idevágó 37 szabad szőlő összesen 32 nemes tulajdona, azaz néhányuknak több szabad parcellája is volt; így pl. Czinder György, Czinder Pál, Patacsics János, Falussy Pál és özvegy Falussy Györgyné esetében. Más nemeseknek, mint Kukulovich Jánosnak és báró L. Berlendisnek szabad szőlején kívül adóköteles parcellái is voltak. A szabad szőlőt birtokló nemesek fele részénél semmiféle utalást nem találni a hegyvámlistán nevük említésén kívül, de másik felüknél ismerjük a korábban fizetett hegyvámköböl tételeit. Ez összesen 91,55, azaz birtokosonként átlagosan 5,72 hegy vámköböl re rúgott. Alkalmazva ezt a kulcsszámot valamennyi nemesi szőlőbirtokosra — 32 x 5,72 — a korábbi hegyvám teljes összege 183,36 adóköböl nagyságú, ami a már ismert átszámítás szerint 51,2 hektárral volt egyenlő. A szabad szőlővel rendelkező 32 nemes közül csak 15-nek volt adóköteles szőleje vagy egyéb jószága is az uradalomban, a többi 17-nek nem. Arról, hogy a Muraközön kívül milyen vagyonuk található, nincsenek adatait. 19 Ecclesia Sanctae Mariae Magdalenae és Ecclesia Sanctae Margaritae. Monumenta II. 17. irat 237. és 274. pagina. 20 Monumenta II. 17. irat 207—208. pagina.
