Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Nováki Gyula: XIV—XVI. századi szántóföldek maradványai a sümeg-sarvalyi erdőben
kes számunkra még a kézi őrlőkö és egy kőmozsár félig földbe ásva. Az ásatok a fegyverek alapján arra következtetnek, hogy a falu lakosai nemesek lehettek. Valamennyi lelet, az edénytöredékekkel együtt, egységesen későközépkori, a XIV., főleg pedig a XV—XVI. század elejéről származik. Néhány pénz is előkerült 1525 —1538 közötti időből. Maga a templom a stílusa és átépítései révén a XI—XII. századból származik, de a vele egyidős, korábbi falunak nem kerültek elő a nyomai. A pincék kőből épültek, ez mutatja, hogy a gazdasági életben jelentős szerepük volt, az ásatok borospincékre következtetnek. A lakóházak kő alappal, de fából készültek, ezért kevés nyomuk maradt, valamennyi többosztatú volt. Az állatcsont leleteket Matolcsi J. dolgozta fel. Az 1301 db csont 93,2%-a háziállattól származik, nagyrészt szarvasmarhától és sertéstől, a többi állatfaj elenyésző mennyiségben van jelen: ló, juh, kecske, szárnyasok és kutya. A csontok alig 6,8%-a származik vadállatoktól, ezeket elsősorban szarvas, továbbá őz, vaddisznó, róka, nyúl és fácán képviseli. 8 Részletesebben kell foglalkoznunk a témánkhoz közelebb álló, termesztett növényi maradványokkal, amelyek összesen 6 házban, illetve a hozzájuk tartozó pincékben kerültek elő ( 1. kép). Ezek botanikai meghatározását Skoflek I. végezte el. 9 Az egyik ház gyümölcseivel P. Hartyányi B., a faszenekkel pedig Stieber J. foglalkozott. 10 Gabona csak a 17. számú ház leletei között található, mégpedig közönséges búza, rozs és köles, továbbá néhány gyommag, a többiben kizárólag gyümölcsfélék voltak. A lelőhelypontok a kis településen belül egyenletesen szóródnak szét, a gabonát tartalmazó ház nagyjából a középen helyezkedik el. Az ásatási eredmények adatait átnézve feltűnik, hogy valamennyi ház, amelyikben az említett növényi maradványok előkerültek, tűzvész áldozata lett. Erre utalnak a jól megfigyelt égésnyomok, az égett, faszenes, hamus rétegek, az égett használati eszközök és ennek megfelelően a növényi maradványok is elszenültek. De feltűnik az is, hogy a többi ház közül, amelyekből nem kerültek elő termesztett növényi maradványok, egyik sem pusztult el leégés által. Ez a körülmény arra mutat, hogy a gabona, illetve gyümölcs csak azokban a házakban maradt fenn, amelyek leégtek és ahol e leletek is elszenültek. Ezekután fel kell tételezni, hogy a többi házban is lehettek hasonló növényi termések, de ott a tűz hiányában nem szenültek el, hanem elkorhadtak, nyomtalanul eltűntek. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a mi éghajlati viszonyaink mellett csak szenült állapotban maradhatnak fenn a növényi leletek. Ezzel szemben az állatcsontoknál éppen a teljes megsemmisülés a ritka eset. A növényi leletek előkerülése tehát igen esetleges és ezért a belőlük levonható következtetésekkel is óvatosabban kell bánni, mint az állatcsontok esetében. Ebből következően a sarvalyi gabona-, illetve gyümölcsleletek egymáshoz viszonyított arányából nehéz bármiféle következtetést megkockáztatni. A gabonatermesztés alárendeltségére sem lehet következtetni abból, hogy a leégett házaknak csak egyikében került elő gabona, mert nem tudhatjuk, a le nem égett házak, illetve gazdasági épületek melyikében volt még gabona. A viszonylag sok 8 MATOLCSI. .1. 1982. 9 SKOFLEK I. 1984 1985. 10 HOLL, I. — PARÁDI. N. 1982. 133.
