Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcsfajok és fajták a XVI—XVIII. században Magyarországon (Forrás- és adatközlés)

2. Gyümölcs a füveskönyvekben A XVI. század vége felé a nagymértékben fellendült külföldi botanikai irodalom hatására hazánkban is megjelentek olyan növénytani tárgyú művek, melyek közszükségletet pótolva, magyar nyelvükkel szélesebb körök botanikus művelődését tették lehetővé. Az első magyar nyelvű természettudományi kézikönyv Melius Juhász Péter Herbáriuma, mely halála után jelent meg Kolozsvárott 1578-ban. Művében a magyar növényeket ismerteti összehasonlító növényleírásokkal, számos ökológiai és etnobotanikai megfigyeléssel, elsősorban mégis a gyógyászatban való felhasználásuk módját írta le. Több külföldi füveskönyv anyagát is felhasználta. A gyümölcsök közül a fajtákra nem tér ki, csak a fajokat ismerteti, az alma, a meggy és a bogyós gyümölcsűek azonban egyáltalán nem szerepelnek müvében. A leírt gyümölcsfajok az alábbiak: Pyrus-kőrtvély fa; Morus-Szederj, Eperfa; Mespilus-Nyospollyafa; Cerasus-Cseresznye fa (itt feketébb cseresznyét is említ); Persica-Baraszkfa; Malus Cydonia-Bisalma; Amygdalus-Mondolafa; IuglansDiofa; Corylus-Mogyoru-fa, Castanea-Gesztenyefa; Prunus Sylvestris-Kőkénytővis; Prunus-Szilvafa (itt a besztercei, savanyú és édes izű szilváról is ír).

15 A XVI. század végén jelent meg nyomtatásban Beythe András

16 füveskönyve is, (1595) mely a Melius féle Herbarium átdolgozásából, Dioscorides és Matthiolus munkáinak felhasználásával és saját megfigyelései alapján jött létre. Sokan értéktelen másolásnak tekintik. Műve azonban teljesebb, mint a Meliusé és felfogásában is eltér ettől. Szakít a botanikai leírásokkal, csak a legszükségesebb latin magyar neveket említi, inkább a növények hasznaira, gyógyászati alkalmazásukra összpontosít. Új sorrendben rendezi a növényeket, leírásai érthetőek, a gyakorlati alkalmazásra, inkább orvosi használatra valók. A gyümölcsöket is ilyen felfogásban írja le, ő is csak a fajokról ír, fajtákat nem említ. Minden gyümölcsfajt felsorolt. Amydalus-Mondolya fa; Nux, iuglans-Diofa; Silvestris prunus-kőkeny; Prunus-Szilua, itt említi a Beztórczeij és Duráncija fajtákat; Mespilus-Naspolya; Pyrus-Kőrtvely fa; Armeniaca-Tehgőrij Barazk avagy Apro barazk. Itt is két félét említ, az egyiknek kisebb a gymölcse, a másiknak nagyobb, ennek „Persiaij Barazk a neve"; Persicus-Barazk fa; Merasus, chame rerasus-Megy; Cerasus-Cheresnye; Cas'tanea-Geztinye; Ribes-Tengőrij Szőlő. A ribiszkéről részletes leírást ad. Leveleit a jegenye fa leveleihez hasonlítja, ám azok sokkal zöldebbek, az ágai hajlékonyak, melyekről a gyümölcsök vagy szőlők gerezdeken függnek, akkorák, mint egy bors szem, és ha megérnek, vörösek és savanyú ízűek; Vua Spina-Egrös; Cotonea malus — Bisalma; Morus — Szederi fa, Epery fa; Corylus mogyoró fa az gyúmőlchenek deiakul Auellena a neve.

17 15 Melius Péter Herbarium. 1979. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó Attila, Bukarest. 126, 128, 129, 134, 142, 143, 144, 157. 16 Beythe András református prédikátor, esperes Surányon és Körmenden. A már említett Beythe István fia. 17 BEYTHE A. 1595. 14—28.