Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Oroszi Sándor: Alföldfásítási tervek, erdősítések és erdőtelepítések a Nagykunságban a két világháború között

térképekről és tanácsülési jegyzőkönyvekből, valamint a birtoknyilvántartásokból ennek ellenkezőjéről győződhetünk meg. A Nagykunságban a XVII—XIX. század fordulójára becsült 500 kh (290 ha) erdőterület lecsökkent 300 kh-ra (172 ha). Tehát 60—70 év alatt a 60%-ára csökkent az erdő vidékünkön. A fogyatkozás különösen az 1879-es erdőtörvény életbe léptetésének idején gyorsult meg, illetőleg a birtoknyilvántartásokban ekkor jelentkezett hivatalosan is. A nyilvántartásokban nem szereplő ártéri fás vegetáció pedig csaknem teljesen eltűnt a lecsapolások nyomán. Az alföldfásítási törvény 1923-ban jelent meg, de csak 1925-ben adták ki a végrehajtásához szükséges utasítást, a következő évben pedig elkezdték készíteni a szükséges nyomtatványokat. A felvételezési munkálatok a Nagykunságban 1928 —29-ben indultak meg (Kisújszállás, Túrkeve). A teljes, végleges kijelölési tervek kidolgozása, feltérképezése területünkön csak az 1936—1941 közötti időszakban valósult meg.

13 A felvételezést és kidolgozást előbb a Kisújszállási m. kir. Erdőhivatal erdőmérnöke, illetve segéderdömérnöke végezte, az átszervezéseket követően pedig a Debreceni (m. kir.) Erdőigazgatóság mérnökei. A felülvizsgálásokat a debreceni erdőigazgató tette meg, és a terveket a Szolnoki Erdőfelügyelőség képviselője is (főerdőmérnök) aláírta. így terjesztették fel a miniszteriális szervekhez, és így lett kötelező érvényű az illetékes városra, továbbá az egyes gazdákra vonatkozóan. A végrehajtásra azután a polgármesterekhez (Kunhegyes és Kunmadaras esetében a járási szolgabíróhoz) került vissza, akik az érintett lakosok részére tárgyalást tűztek ki. A tárgyaláson ismertették velük a fásítási tervben előírt kötelezettségüket. Megjegyzendő még, hogy a terv nem volt ismeretlen a gazdák előtt, hiszen már a kijelölésekkor hallathatták véleményüket javaslataikat. (Ezzel nem mindig éltek.) A gondosan összefűzött, felcímkézett tervek a következőket tartalmazták: A címlapot, amelyen összesítették az illető település határának művelési ágak szerinti állapotát, továbbá a meglevő és kijelölt erdő, facsoport, fapászta, fasor területét, ill. hosszát. Százalékos kimutatásban is feltüntették a kijelölt erdő területének részarányát. Erre az útmutatást a 7444/925-ös F. M. rendelet (végrehajtási utasítás) adta meg, amely a következőket írja: „A javaslat adatait községenkint összegezni kell. Egyúttal fel kell tüntetni a községek (városok) határának nagyságát, mívelési ágak szerint részletezve és ahhoz viszonyítva fel kell tüntetni a már meglevő erdők és az erdőtelepítésre tervezett területek együttes összegének százalék szerinti arányát. Lehetőleg fel kell tüntetni az egyes mívelési ágakból erdőtelepítésre tervezett területek százalékarányát is." (10. §., 10. bek.) A címlapra írták rá a terv tartozékait is. A korábban, az első felméréskor használt, az ábécé nagy betűivel jelölt lapok helyett az 1936-ban kezdődő összeírásnál az (161. számú) „Alföldfásítás összeírása és kijelölése" nevezetű nyomtatványra írták rá a birtokosok általános adatain kívül, mind a meglevő, mind pedig a létesítendő fásításokat és erdőket. Ezek után 13 Szolnok megyei Levéltár — Szolnok. Szolnok megyei Áll. Erdőgazdaság. Fásítási térképek. (Továbbiakban: SzmL. SZÁEG. Fás. térk.) Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Kunhegyes, Kunmadaras.