Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Oroszi Sándor: Alföldfásítási tervek, erdősítések és erdőtelepítések a Nagykunságban a két világháború között
a beerdősítendő, illetve befásítandó területek következtek, kataszteri helyrajzi számok alapján. A kijelölt erdősítésnél „önkéntes felajánlásra" — és „kötelezően" — rovatokat találunk, a végrehajtás „indítékának" megfelelően. A gazdasági fásítás oszlopainak végén „A meglevő vagy létesítendő erdő vagy gazdasági fásítás rövid jellemzése és a kijelölés esetleg szükséges megokolása" feliratú rovat zárja a sort. Ideírták a fafajokat, amelyekkel a telepítést el kellett végezni. Ismertetésünk azt is szolgálja, hogy képet kapjunk: milyen adatokkal dolgoztak azok az erdőmérnökök, akiknek feladata volt a tervek elkészítése. KOLLWENTZ Ödön erdőmérnök 14 szóbeli közlése alapján tudjuk (ő készítette 1937—38-ban Túrkeve alföldfásítási tervét), hogy legelső feladat volt a nyomtatványokra a birtokosok adatainak a felvezetése. Ezt a város- (község-) házán végezték. Általában előre vették a legnagyobb birtokosokat, majd folytatták a kisebbekkel. A jogi személyek (város, legeltetési bizottság stb.) a sor végére kerültek. Arra is van példa, hogy ennek a nyomtatványnak a kitöltésénél dűlők szerint haladtak. Mindenesetre ide azok kerültek, akiknek 50 kat. holdnál (28, 78 ha) nagyobb birtokuk volt. Ha több helyen kötelezték őket a határban erdősítésre, akkor a végén összesítették a kötelezettségeket. Az 50 kat. holdnál nagyobb birtokosok erdősítéséről főösszesítőt készítettek, ahonnan azután a címlapra vezették az adatokat. Esetleg névmutatóval látták el még ezeket a lapokat. A 161. számú nyomtatványon kívül minden tervnek tartozéka volt a „Kimutatás", amelyet az 50 kh-nál kisebb birtokosok tanyáiról készítettek. Ezen a birtokos adatain kívül feltüntették „A tervezett tanyabelsőség területé"-t, valamint „A tervezett tanyabelsőség körül létesítendő fasor hosszá"-t. Itt a „Megjegyzés"-rovatba írták a javasolt fafajokat és egyéb észrevételeket. Ezzel a két ívvel összeírták a település minden olyan gazdáját, akinek 50 kh feletti birtoka volt, vagy tanyával rendelkezett. Abban az esetben, ha a település lakóinak saját erdőterületük volt, azt szintén a legapróbb parcelláig felsorolták a 161. sz. nyomtatványon, különállóan. Mindezeket a szöveges leírásokat önmagukban nem tudták volna használni az összeírásra, kijelölésre. Ugyanis a puszta terület- és hosszadatok feltüntetésével az egyes birtokosok fásítását nem volt elég meghatározni. A térbeli elhelyezéshez szükséges volt térképekre felhordani mind a meglevő, mind pedig a kijelölt fásításokat. Az 1925-ben kiadott végrehajtási utasítás az 1:75 000 méretarányú katonai térképeket ajánlotta a felhasználásra. Végülis az „alfás"-térképek 1":200° (metrikusan: 1:14 400) és 1":160° (1:11 520) méretarányban készültek, kataszteri térképekről pantográffal való átrajzolás útján. Keménylapú, szelvényként összeragasztott térképek ezek, amelyeken ugyanazok a pecsétek és aláírások találhatók — érthetően —, mint a tervleírásokon. A birtokok, utak, tanyák stb. kataszteri számmal vannak jelölve. Ez az alaptérkép, amire aztán az erdő- és fásítási összeírás, kijelölés szempontjából fontos adatokat felhordták. Színessel, hiszen a területen való feltüntetésen kívül fontos információkat, a szöveges leírásnak megfelelő adatokat kellett rajtuk ábrázolni. A térképeken alkalmazandó jelekről és színekről miniszteri utasítás intézkedett. 14 KOLLWENETZ Ö. oki. erdőmérnök (70 éves) Pécs.
