Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Mártha Zsuzsanna: A pulyka rövid természetrajza és hagyományos tenyésztése Magyarországon

A századforduló óta Észak-Amerikának már csak alig lakott területein él kisebb-nagyobb csapatokban vadpulyka. Az emberi települések közelében olykor a szelíd pulykához társul. A tojók február közepén elválnak a kakasoktól; éjjeli szállásul a nemek szerint más-más fát keresnek fel, bár nem messze egymástól. Ha valamelyik tojó hívogató hangja a földről szól, valamennyi kakas nyomban leszáll a fáról. Sátorozni kezdenek, farktollaikat legyezőszerűen kiterjesztik, fejüket behúzzák vállaik közé, szárnyaikkal a földet söprik, és ugyanolyan hangokat hallatnak, mint a szelíd pulykakakas. A dürgési időszakban a kakasok dühös harcokat vívnak egymással a tojókért, ami nem ritkán a gyöngébbnek pusztulásával végződik. A tyúkok addig követik a győztest, amíg tojni nem kezdenek; ekkor a kakasok már nem verekszenek, lusták lesznek, alig törődnek a tojókkal. Április közepén a vadpulyka-tojó többnyire bokor alá rejtve, fészket készít, kis mélyedést kapar a sík földön, s azt száraz fűvel, lombb,al, tollal kibéleli. Megesik, hogy két tojó közös fészken ül. Rendkívül elővigyázatosan hagyja el fészkét a vadpulyka-kotló, amikor táplálékkeresésre indul. Ember vagy állat közeledésekor a földre lapul, hogy észre ne vegyék. Sárgás színű tojásain barna-vörös pettyek vannak. Ha fészkét megbolygatják, ezt elhagyja; újra tojik és újra költ. A kotlás utolsó szakában viszont semmiképpen sem válik meg fészkétől. Áz egy-egy fészken néha egymás mellett ülő kotlók azután közösen vezetik a pipéket. Két hét múlva ezek már felrepülnek az alacsonyabb faágakra, hogy anyjuk szárnyai alatt töltsék az éjszakát. Táplálékuk giliszta, rovarok, zsenge zöld, bogyók, magvak. * Valószínűleg az indiánok elsősorban nem a húsáért vadászták a vadpulykát, hanem tolláért, amelyet önmaguk és sátraik díszítésére használtak, bár fontos húsforrást is jelenthetett számukra a vadpulyka. Amerika felfedezésének idején az indiánok már háziasított pulykát tartottak. A háziasítás az időszámításunk előtti 1000. év körüli, tehát még jóval a Kolumbus előtti időre tehető.

12 Olyan vélemény is van, hogy a pulyka öndomesztikációval került az ember közvetlen környezetébe.

13 A háziasítás hatására törzse vízszintesebb tartásúvá vált, lábai hosszabbak lettek, természete nyugodtabb. A sötét gesztenyebarna szín a háziasított pulykánál valamivel világosabb lett, a tollazat sávozottsága fokozódott, a mell bíborvörös színe zöldes árnyalatot kapott. * A farmerek gyakran fogtak be fiatal vadpulykákat, vagy keltettek ki vadpulykatojásokat. Az így szerzett állatokat vérfrissítésre használták szelíd állományukhoz. A vadpulyka-pipék azután a háziasított pulykával együtt nevelkedve, könnyen megszelídültek. Húsuk minőségében különbség nincsen — írja Csukás Zoltán 1935-ben.

14 Az amerikaiak eredetileg azért keresztezték szívesen házipulykáikat 11 GRUBICY G. 1875. 174. (A szerző neve könyveinek címében „Grubicy"-ként, a róla szóló írásokban pedig — többek között a Révai Nagy Lexikonában is- „Grubiczy"-ként szerepel.) 12 MATOLCSI J. 1975. 47., 217. 13 PERÉNYI M. 1981. 395. 14 CSUKÁS Z. 1935. 198.6