Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács Imre: Földművelésügyi kormányzatunk fő feladatai az 1914/18. évi világháborút követő békekötés utáni első években

tási ágát, amelynek feladataihoz tartozott mindannak az ellátása, amire a tárcának külön igazgatási szerve nem volt, szoros kapcsolatba hozták a megyei közigazgatással, részletesen szabályozták a gazdasági felügyelők szolgálati viszonyát és megfelelő munkafeladatokkal látták el őket. A megszüntetett XIII. főosztály ügyeit az ún. lebonyolító csoport vette át. Ennek fő feladata a Tanácsköztársaság idejében szocializált gazdaságokkal a 2250/1920. 'M. E. sz. kormányrendeletben lefektetett elvek szerinti elszámolás volt. Az ezen a téren felmerült bonyolult kérdéseknek, valamint a hitelügyeknek egységes rendezése, az egyes gazdaságok által és a velük szemben egyes intézmények részéről támasztott követeléseknek, igényeknek a megállapítása, az idetartozó adatok öszszegyüjtése és szétfésülése a Földművelésügyi Minisztériumban megalakult Központi Lebonyolító Bizottságnak és a vármegyék székhelyein alakult kerületi lebonyolító bizottságoknak feladata lett. A szocializált gazdaságokból 1919 tavaszán és nyarán az Országos Állat- és Húsforgalmi Központba irányított állatszállítmányok elszámolásának ügyeivel ellenben nem a Földművelésügyi Minisztérium, hanem az 5193/1919. M. E. sz. kormányrendelet értelmében a Közélelmezésügyi Minisztérium foglalkozott. * Az 1918 előtti Magyarország gazdaságát jól megalapozták a természeti adottságok. Volt kitűnő termőföldünk, erdőnk, szenünk, vasunk, tekintélyes számban vízierőnk, nemesfémünk stb., megannyi biztosítéka annak a gazdasági fejlődésnek, amelyen hazánk a múlt század utolsó harmadában és a századforduló után elindult, de a történeti Magyarországnak nem volt elég ideje ahhoz, hogy ezek a remények kiteljesedjenek. Az 1914/18. évi világháborút lezáró békeszerződés az országot a legjobb termőföldjeinek egy részétől is megfosztotta. Nemzeti létünk főként a megmaradt röghöz kötődött, amelynek termése fennmaradásunknak csaknem egyedüli, mindenesetre fő biztosítéka lett. A földművelésügyi kormányzatnak az ország új helyzete első napjaitól kezdődően meg kellett tennie és a lehetőséghez képest meg is tette mindazt, ami a magyar föld termésének fokozását, a magyar nép létalapjának megszilárdítását célozta. Terjedelmi korlátainkat messze meghaladta volna az 1920-as évek elején kifejtett magyar földművelésügyi kormányzati tevékenység bővebb ismertetése és még inkább a reánk kényszerített, teljesen új helyzetből adódott helyi szakigazgatási feladatok elemzése. De talán az előadottakkal is érzékeltetni tudtuk a megváltozott körülmények között jelentkezett sürgős agrárpolitikai feladatok megoldásának igazgatási tennivalóit. Ezeknek az 1914/18. évi világháború előttiekhez képest részbeni módosulása és újaknak felmerülése mind kormányzati, mind helyi szinten változtatásokat is vont maga után a földművelésügyi kormányzat és közigazgatás szervezetében és funkcióiban, hogy megalpoztassanak a háborúban és a háborút követő mozgalmas hónapokban leromlott mezőgazdaságunk helyreállításának, majd újabb fejlesztésének szükséges feltételei.