Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Takács Imre: Földművelésügyi kormányzatunk fő feladatai az 1914/18. évi világháborút követő békekötés utáni első években
hogy a gazdasági konjuktúra változásai folytán az egyik fél a másiknak rovására indokolatlan előnyökhöz jusson. A köztenyésztésben használt bikáknak baleset vagy betegség miatt bekövetkezett elhullásából vagy kényszervágásából származó károk elleni biztosításáról szóló 60.550/1922. F.M. sz. rendelet végrehajtását a főosztály a gazdasági felügyelőkkel ellenőriztette. A háború után újra fellendült szövetkezeti mozgalmat, főként a hitelszövetkezetek alapítását anyagilag és erkölcsileg támogatta; jelentős államsegéllyel előmozdította az 1898-ban alakult Országos Központi Hitelszövetkezet ezirányú működését. 1922-ben felújította a háború előtt rendezett gyapjú-aukciókat, amelyeken a kereslet és a kínálat összpontosítása által a juhtenyésztők közvetlenül és előnyösen értékesíthették árújukat. A pénzromlás, illetve az egyenesadók felemelése folytán már nem felelt meg eredeti céljának a gazda és a gazdatiszt közötti viszony szabályozásáról szóló 1900:XXVII. törvénycikknek az a rendelkezése, amely meghatározott birtokkategóriákon okleveles gazdatiszt alkalmazásának a kötelezettségét legalább 3000 K évi földadó fizetéséhez kötötte. Ezt az összeget az említett törvény egyes paragrafusainak módosításával a mindenkori adótörvényekhez kellett alkalmazni. További feladatként a közgazdasági főosztályra hárult a vásárok szabályozásánál az országos és a helyi érdekek kiegyenlítése; ebben a tekintetben az összes illetékes tényezők bevonásával kidolgozott újításokra került sor. Különös gondot fordított a főosztály arra is, hogy az államvasutak szállítási díjszabásai mind a termelők, mind a fogyasztók érdekében nagyobb kedvezményeket biztosítsanak a mezőgazdasági termeivények részére. Véleményadással a közgazdasági főosztály a társminisztériumok jogalkotó munkájában is közreműködött, ha ennek a mezőgazdaságot érdeklő vonatkozásai voltak, hogy az illetékes tényezők előtt hangot adjon a jogos agrárkívánságoknak. Odahatott továbbá, hogy az olyan nem mezőgazdasági vállalatok is, amelyeknek működése valamely vidék közgazdasági viszonyainak fellendítését szolgálta, a közgazdasági alapból államsgélyt vagy kamatmentes kölcsönt kapjanak. A XII/B. (mezőgazdasági és mezőgazdasági ipari) főosztály ügyköre szoros összefüggésben volt a többtermeléssel. Az állam súlyos pénzügyi helyzete miatt azonban nem rendelkezett akkora költségellátmánnyal, hogy ez a működése nagyobb eredményekkel járjon. Kívánatos lett volna a gépszántásnak széles körű megkedveltetése, de mivel egy-egy szántógép-szerelvény beszerzése a korona devalválódása folytán milliókba került, ez és az üzemanyag drágasága visszatartotta a gépek beszerzésétől azokat a gazdákat is, akik korábban gőz- vagy motorekével már dolgoztak. Ezen a téren egyelőre kilátástalannak látszott minden nagyobb akció kezdeményezése. Mindamellett a minisztérium folyamatosan támogatta a mezőgazdasági gép- és eszköztalálmányokat, újításokat. A mezőgazdasági kisgépakcióval nemcsak arról kívánt gondoskodni, hogy a gazdák jó és viszonylag olcsó gépeket szerezhessenek be itthon, hanem arról is, hogy biztosítsa többezer munkás foglalkoztatását, és elérje, hogy a hazai mezőgazdasági gépgyártás színvonalas maradjon. A gyáraktól rendelt mezőgazdasági gépek és eszközök forgalombahozatalával a „Futura" Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságát bízta meg. Bár
