Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Tóth Lajos: Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez
Az alábbiakban a középfokú tanintézetek alapvető tanügyigazgatási, képzési dokumentumainak főbb pedagógiai, s néhány didaktikai, metodikai gondolatát foglaljuk össze. Mint amelyek a mezőgazdasági szakoktatást jellemezték a 19. század utolsó évtizedeiben. Elsőként a tanintézetek szervezeti szabályzatának intézkedéseit ismertetjük. Ez a szabályzat a mezőgazdasági szakoktatás gerincét jelentő négy középfokú tanintézetre vonatkozik. A legfontosabb elvi kérdésben így fogalmaz: „A tanintézet célja az, hogy hallgatóit a mezőgazdaság összes ágaiban előforduló teendőkkel és míveletekkel gyakorlatilag megismertesse, őket a fontosabb műszaki fogásokra megtanítsa s a gyakorlati alapnak kellő megvetése után tudományos szakképzés által saját birtokaik okszerű kezelésére, nagyobb birtokok haszonbérlésére, vagy a gazdatiszti pályára jól előkszítse" 16 . A képzési időt három tanévben jelöli meg. A tanévek kezdete: október 1., vége július 25. A hallgatók tandíjat fizetnek, továbbá az intézet felszerelésének,' könyvtárának, „vegyiműhelyének" használatáért félévenkint hozzájárulást adnak. A debreceni tanintézet szervezeti szabályzata mindezeket még a következőkkel egészíti ki: A hallgatókat „gyakorlatilag kell megismertetni" a mezőgazdasággal „összakapcsolható iparüzleti ágakkal"; „az alkalmazott tanerők észleletek tételével, búvárlatokkal és kísérletekkel a gazdasági szakismeretek fejlődését és terjedését előmozditsák" 17 . A képzési célban kifejezett ökonómiai igény tehát mind a tanároktól, mind a hallgatóktól megkívánja a gyakorlati irányú felkészültséget, amely a korszerű mezőgazdasági és természettudományi ismeretekkel párosul. A fenti követelményekkel szinkronban a tananyag is felzárkózik a fejlettebb termelési, ökonómiai igényekhez. Új tárgyként szerepel a mezőgazdaság története. A többi ismeretkör nyolc tárgycsoportra oszlik: 1. Számtan, mértan, természettan, erőműtan, földmértan és mértani rajz, mezőgazdasági gép- és eszköztan, mezőgazdasági építészet és rajzolás. 2. Vegytan (általános), mezőgazdasági vegytan, mezőgazdasági technológia, borászat. 3. Ásványtan és földismeret, növény-, bonc-, és élettan, növénytan, talajismeret és általános növénytermelés, különleges növénytermelés, növénykórtan. 4. Kertészet és szőlőmívelés. 5. Állattan, állatbonc- és élettan, általános állattenyésztéstan s a házi állatok táplálása, szarvasmarha-tenyésztés és tejgazdaság, juhtenyésztés és gyapjúismeret, ló- és sertéstenyésztés, kisállatok tenyésztése, állategészségtan járványok és szavatossági hibák ismertetése. 6. Mezőgazdasági üzemtan, mezőgazdasági becsléstan, mezőgazdasági számvitel. 7. Erdészet. 8. Éghajlattan, nemzetgazdaságtan, statisztika, mezőgazdasági jogismertek, „ügyirály tan". 16 BÁLÁS Árpád, 1896, 43. p. 17 A debreczeni M. Kir. Gazdasági Tanintézet. . . , 1889. 3. p.
