Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács István: A harcsa (Silurus glanis L.) csontozatának vizsgálata

összeg követelményei ugyanis egy kétismeretlenes lineáris egyenletrendszerhez vezetnek, megoldásukkal az összehasonlításul kijelölt adatok kapcsolatának szorosságát kapjuk. Két adat közti korrelációs tényezőt a következő egyenlet fejezi ki: x

k x

k Általánosan elfogadott szabály ha (r) = 1 —0.75, akkor a kapcsolat magas fokú, igen szoros ha (r) = 0.75—0.5, akkor a kapcsolat jelentékeny, szoros ha (r) — 0.5 —0.25, akkor a kapcsolat mérsékelt, laza ha (r) = 0.25—0.0, akkor a kapcsolat gyenge, nagyon laza A VIZSGÁLT CSONTOK LEÍRÁSA ÉS AZOK MÉRŐHELYEI Neurocranium A harcsa csontvázának legjellegzetesebb csontegyüttese az agykoponya (neurocranium). Már ivadék korban is jól összefüggő, stabil együttest alkot. Az agykoponyát alkotó csontok kapcsolódása erős, — nem tévesztendő össze végleges elcsontosodással, mely még idős korban sem befejezett folyamat. Jó példa erre az a hét éves hal, melyen a koponyát alkotó csontok szélei jól kivehetők. A harcsa agykoponyája jellegzetes csontrendszer. Felülnézetének végpontjait összekötve, megközelítőleg téglalap alakot kapunk (4. ábra). Oldalnézete ék 4. ábra. A harcsa (a), süllő (b) és a ponty (c) koponyájának dorzális nézete.