Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács István: A harcsa (Silurus glanis L.) csontozatának vizsgálata

alakú, a gerincoszlop felőli rész egyharmada párhuzamos, majd 14—22°-os szögben lefut a praemaxillarehoz. Az 5. ábra a mérőpontokat jelöli, a 2. táblázat pedig az adatokat tartalmazza. Az agykoponya méretek megnevezése (1—7) 1. Koponya hajlásszöge (°) 2. Alaphossz (mm) 3. Legkisebb átmérő (mm) 4. Legnagyobb átmérő (mm) 5. Praefrontale szélessége (mm) 6. Vomer legnagyobb szélessége (mm) 7. Frontale hasítékának vomer felöli széle és a vomer közötti távolság (mm) 8. Élősúly (dkg) 9. Élőhossz (cm) Operculum A kopoltyúfedő (operculum) a hal légzését, a kopoltyú védelmét segítő csontos képlet. Alakja, az agykoponyához viszonyított nagysága, helyzete faji bélyeg. Sematikus alakja romboid, de fajonként más-más arányú és alakú, s oldalnézetének domborúsága is változó. A 6. ábrán jól látható, hogy mennyire faji bélyeg a kopoltyúfedő és hogy a koponyához viszonyított arány is eltérő. A harcsa agykoponyájához viszonyítva a kopoltyúfedő jóval kisebb, mint a pontynál. Ez talán az életmóddal s ehhez kapcsolódva a légzéssel, oxigénigénnyel magyarázható. Míg a ponty táplálék igényét állandó helyváltoztatással, vándorlással biztosítja, s nagy távolságokat bejár, addig a harcsa ennek ellentéte, helyhez kötötten leső, vadászó módon biztosítja táplálékát. A 6. ábrán a kopoltyúfedő mérőpontjai találhatók, az adatokat pedig a 3. táblázat tartalmazza. Vomer Jellegzetesen T alakú az un. kefe vagy gereben fogak egy részét magában foglaló, a koponyához kapcsolódó csontképlet. A zsigerkoponya szerves része, nem nyúlik ki az agykoponyából, tehát annak hosszúsági méreteit nem befolyásolja. Mérőpontjai a 7. ábrán, méretei a 4. táblázatban található. Dentale, Articulare A dentale és articulare a harcsa ragadozó életmódja miatt erőteljes, jól fejlett, az agykoponyához viszonyítva nagyméretű, íves lefutású csontképlet. Az articulare és dentale ugyan két különböző csontképlet, de oly szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nehezen lehet őket szétválasztani, és így együttesen alkotják a szájszervet. A csontképletnek mintegy egyharmada az articulare és megközelítőleg kétharmada a dentale. Az articulare a quadratumhoz izületi felülettel kapcsolódik. A dentale foglalja magába az ún. kefe vagy ránőtt fogakat, mely sűrű, több sorban