Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Oroszi Sándor: Alföldfásítási tervek, erdősítések és erdőtelepítések a Nagykunságban a két világháború között
Agyaggödrök). A kunmadarasi Nagylegelőről, amely a Hortobágy-mellékéhez tartozik, tájilag és gazdaságilag a következőt írták: „Talaja csekély homokvegyületű szikes agyagtalaj nagy vakszik foltokkal." Kanadai nyár, szil, vadkörte és tamariska az erdősítésre előírt fafaj, azzal a megjegyzéssel, hogy a talaj megfelelő műszaki megjavítása után (kocsányos) tölgy és kőris is. A Hortobágy-fásítás kezdeteire is utal tehát ez a terv a kunmadarasi Nagylegelőn. Azonban a megvalósulása itt állt legmesszebb a tervtől, hiszen a „Csőszház mellett" ültetett 0,07 kh-nyi (0,04 ha) gazdasági fásításon kívül mást nem végeztek el a Nagylegelőn. A vonatkozó térképszelvényből kitűnik, hogy a kijelölés során alkalmazták azt az elvet, amelyet a végrehajtási utasítás a szikes foltokkal kapcsolatban ír, nevezetesen: „Ha egy-egy szikesfoltot nem lehetne az erdőtestbe bekapcsolni, akkor a szikesfoltokat, ereket vagy laposokat akként kell a javaslatba felvenni, hogy körülöttük keskenyebb erdőpásztát, vagy legalábbis néhány fasort kell létesíteni." (10. §. /6/bek.) Az 50 kh-nál nagyobb birtokosok leírásánál utolsó tételként egy-egy dűlőkertbeli gazdaközösségek fasorait sorolták fel. Például a 44/i. sorszámú „Nagykert dűlőbeli kisgazdáknak" 3320 fm-es akác- és gyümölcsfasort írtak le. A gyümölcsfákat is belevették az összeírásba, hiszen a végrehajtási utasítás utal erre. A 161 -es számú nyomtatványon készítettek kimutatást azoknak a kisgazdáknak az erdejéről, akiknek 50 kh-nál kisebb volt a birtoka, de erdővel rendelkezett. Az ebben felsorolt 89,23 kh-nyi (51,35 ha) erdő 1514 részletre volt feldarabolva. Az 50 kh-nál kisebb birtokosok tanyáiról készített kimutatásban a felsorolt 346 tanya körül 48 270 fm fasor telepítését írták elő. Az adatokat ezt követően összesítették, és felvezették — a már idézett — címlapra. A birtokosoknál még egy kérdést kell tisztáznunk. Mi történt akkor, ha egy birtokot, amelyen erdősítési kötelezettség volt, eldaraboltak? Kunmadarassal kapcsolatosan erre is találunk példát. A 4. sorszámú Magyar Földhitel Intézetnek 265 kh 810 négyszögöl (152,798 ha) kiterjedésű földjét felosztották 22 birtokos között. A létesítendő erdőt és fasorokat a 126. 158/1941. VII. B. 2. F. M. sz. rendelet alapján előírták az új birtokosoknak is végrehajtásra, amihez 1:2880-as térképvázlatot is készítettek. 19 „Úgy az erdősítési tervekben, mint a fasorok létesítésére és az egyéb gazdasági fásításokra vonatkozó fásítási tervekben kiváló gondot kell fordítani az erdősítés vagy fásítás céljának, valamint a talaj és éghajlati viszonyoknak leginkább megfelelő fa-fajok megválasztására" — olvashatjuk a végrehajtási utasítás 41. §-ának 1. bekezdésében. A termőhelyfeltárás és ennek alapján a fafajmegválasztás természetesen nem lehetett olyan alapos és sokrétű, mint ahogyan a mai fogalmaink szerint egy erdőtelepítést elő kell készíteni. Ilyen talajokat írtak le a madarasi határban: „homokosagyag", „fekete szurkos agyag", „fekete szurkos agyag szikfoltokkal", „kötött szikes agyag", „kötött agyag kevés szikkel", „szürkésszínű kötött agyag, 19 SzmL SZÁEG Fás. térk. 1936. Kunmadaras. „Kimutatás a 265 kh 810 négyszögöl kiterjedésű ingatlan eldarabolásával kapcsolatos azon parcellákról, amelyeket erdősítési, fasorfenntartási kötelezettség terhel..."
