Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fülöp Éva: Halgazdálkodás a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban az 1740-es években

A „különféle halai miatt híres Tatában"

94 és a többi uradalmi halastóban elsősorban pontyot, mellette csukát, compót tenyésztettek. Az eredményeknél figyelembe kell vennünk, hogy mely tavak lehalászására került sor az illető évben és milyen volt az időjárás. Ha a tatai Öreg-tó lehalászására is sor került, az mindig jelentősen megemelte a kifogott halmennyiséget. A kedvezőtlen időjárási viszonyok viszont súlyos károkat okozhattak egy-egy év halászati eredményében. A szárazság különösen 1746-ban és a következő esztendőben volt nagymérvű. 1746-ban már májusban kisültek a vetések és apadni kezdtek a tavak is.

95 Mivel továbbra sem érkezett eső, júliusban Eszterházy József elrendelte, hogy a Bécsben tartott processio mintájára az ő jobbágyai is imádkozzanak esőért.

96 A következő tavaszon is igen alacsony volt a tavak vízszintje, a Czonczó által táplált igmándi Öreg-tavat kivéve.

97 Szeptemberben több tó elapadt, nagy volt a halpusztulás

98 és a sekély vízben a gémek is pusztítottak. A szárazság miatt a kocsi Világos- és Büdös-tavakat, a császári Mezei-tavat és a forrókútit halásztatni kellett.

99 94 RUPP J. 1870—1876. 529. 95 OL TEL P. 197. F. 105. N. 1. p. 232—233. Tata, 1746. május 21. 96 Uo. F. 104. p. 114—115. Pozsony, 1746. júl. 21. 97 Uo. F. 105. N. 1. p. 289—290. Tata, 1747. május 3. 98 Uo. F. 104. p. 151—152. Pozsony, 1747. szept. 7. 99 Uo. F. 105. N. 1. p. 312—313. Tata, 1747. szept. 5. 4. A Kisigmándról Nagyigmándra vezető út. 1818. (OL S.98. N.36J1.)