Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Fülöp Éva: Halgazdálkodás a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban az 1740-es években
A halászati alkalmazottak készpénz-, termény- és egyéb járandóságairól pontos kimutatással rendelkezünk 1753-ból. 82 (I. sz. táblázat) Halászról az uradalom megvásárlása utáni első adatunk 1736-ból származik: ekkor jegyezték fel a tatai halotti anyakönyvben Urban Flórián piscator halálát. 83 Ahogyan a községekkel kötött ideiglenes szerződéseknél láttuk, nemcsak a halastavak létesítése körüli munkákra, de a halászatban való részvételre is találunk bennük adatokat. A Tatával és Tóvárossal 1743-ban megkötött „alku" szerint a két mezőváros ezután is elvégzi a halászatok körül a szükséges munkát. 84 Ezt erősítette meg az 1746-ban kötött szerződés, amelyben további négy évre vállalták a határukban található tavak halászatát. 85 A halgazdálkodásban Tata mellett kiemelkedő helyet elfoglaló Nagyigmánd lakosai is dolgozhattak a tavak mellett, hiszen 1768-ban az itteni bíró és jegyző a kért négy kocsi tűzifát „hív szolgalatjukra nézve" kapták meg, „mellyeket az Méltósághos Uraságh halastói s más dolgai körül szorgalmatoskodtak." 86 Nagyigmánd lakosainak robotban végzett halászatáról a század végéről áll rendelkezésünkre adat: 1798-ban a februári kilencvennégy nap gyalogrobotot, melyet a község az Öreg-tó mellett szolgált, mint szerződésen felül teljesítettet, még kifizette az uradalom, de a márciusi halászatban már „de obligatione contractuali" kellett résztvenniük. 87 (5. sz. kép) A kifogott halakat nagyrészt a győri és komáromi halászok vásárolták meg. így 1745 novemberében a tatai Öreg-tó halászata előtt 500 mázsa pontyra alkudott meg az uradalom a halászokkal, mázsánként hat forint ötven krajcárért. 88 1747 őszén a komáromi halászokkal Balogh Ferenc azért tett alkut, mert ők kínálták a legmagasabb mázsapénzt, de a győriek is szívesen megvásárolták volna a halakat. 89 Az egy évre szóló alku helyett azonban Eszterházy József kedvezőbbnek tartotta volna „vélek esztendőkre alkudni... ne talán jövendőre más gondolatok légyen." 90 A halakat a vásárló halászok azután a jobbágyok közül fogadott fuvarosokkal szállíttatták el. 91 A Tatához legközelebbi dunai kikötő, Almás 92 fontos állomása volt a halak továbbszállításának is: a halászok az itt átvett halakat vízi úton vihették tovább. 93 82 Uo. P. 198. F. 45. N. 9. Dominium Tata. Haubt Extract oder Perceptorium. 1753. Rubrica Piscinarum. 238. p. 83* OL Filmtár, A 19/39 RK 603/17—20. Tata, 1736. okt. 84 OL TEL P. 197. F. 105. N. 1. p. 111—112. Tata, 1743. dec. 17. 85 Lásd a 38. sz. jegyzetet. 86 OL TEL P. 210. III. a. Tata, 1768. febr. 6. N. 1296. 87 Uo. P. 187. II. A. Consessus conferentialis oeconomici. Csákvár, 1798. okt. 12. N. 891. Az adatra Kállay István hívta fel figyelmemet. 88 Uo. P. 197. F. 105. N. 1. p. 220. Tata, 1745. nov. 9. 89 Uo. p. 316—317. Pest, 1747. szept. 16. 90 Uo. F. 104. p. 155—156. Pozsony, 1747. szept. 14. 91 Lásd a 45. sz. jegyzetet. 92 A Tatáról (Duna)Almásra vezető út a „vidék fő vízgyűjtőjének, az Által-érnek a folyását követte", s ez az út vezetett Környén, Zsemlyén (Vértessomló) és Gesztesen át Tatáról a gesztesi uradalom központjába, Csákvárra. SZABAD GY. i.m. 13. 93 1743-ban a környei halakat itt mérték meg és vették át a bárkákon ideérkezett halászok. OL TEL P. 197. F. 105. N. 1. p. 101—102. Tata, 1743. nov. 9.
