Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fülöp Éva: Halgazdálkodás a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban az 1740-es években

3. Az oroszlányi Pénzes-tó. XVIII. sz. vége (OL S.98. N.12/4.) táplálékának pótlására figyelmeztet.

68 Balogh Ferenc helyesen állapította meg: „a toknak hasznosb voltára nézve a nádat irtanunk és mintegy oldoznunk szükséges."

69 A víz szélére kivetett, náddal sűrűsödött zsombékok más veszélyt is jelentettek: a halastavak egyik ellenségének, a vidrának biztosítottak jó búvóhelyet. Nem véletlen, hogy a községek által végzett munkák közt a nádaratás is szerepel: 1752-ben Kocs falunak nád kitermeléséért számoltak el 36 forintot.

70 A tavak körüli munkák irányítói a tómester, halászmesterek, halászok és tócsőszök voltak. Már a gesztesi jószág egy részének Eszterházy József kezére való kerülésekor találunk a vízi mesterséghez kötődő uradalmi alattvalókat: Környén az uradalom szükségletére dolgozó csónakkészítők és a földesúrnak meghatározott áron halat szolgáltató halászok éltek.

71 A tatai dominium megvásárlása után a tatai ispán feladata lett a halászó vizekre és ezek gátjaira való vigyázás.

72 Természetesen a tógazdaság kiépítése, fejlesztése hozta magával a nagyobb létszámú, hozzáértő személyzet alkalmazását. 68 HERMAN O. 69 OL TEL P.197. F.105. N.l. p.23—24. Tata, 1742. aug. 18. 70 A gyenge határral rendelkező Tata és Tóváros, ahol egy negyedtelkes jobbágy robotárendája a census, a kapás és victuálék helyett összesen négy és fél forint volt, ezt az összeget nádvágásból, rákászásból, s a Látó- és Grébicsi-hegyen való szőlőkapálásból kereshette meg. Uo. p. 144—147. Tata, 1745. ápr. 6. és p.180. Tata, 1745. okt. 28., valamint P.198. F.45. A tatai és gesztesi uradalmak 1752. évi perceptoriuma. Javítások rovata, 212. tétel. p.38/b. 71 OL E.156. Urbaria et Conscriptiones. F.82. N.62. Conscriptio, 1720-as évek. Eszterházy Antal testvércinek adományozott javai. Győr, Komárom vármegye 72 OL TEL P.197. F.6Í. Eszterházy József leveleskönyve 1725—1748. 31. pont, a tatai dominium tiszttartójának utasítása. Tata, 1727. nov. 1.