Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Balázs György: A csapodi szárazmalom
12. sz. ábra. A szemöldökgerenda vésett „életfa-motívuma" erősítettek egy pálcát, mely a forgó felső kő közepébe ér, s az oda erősített patkó alakú vas (excenter) ütéseit, rázásait továbbítja a kisgaratnak. így könnyebben hull le a szem. A kisgarat rugalmas mozgását segíti a garatvázhoz csavarozott farugó (nyelv), melyet a kisgarathoz madzaggal kötöttek hozzá, s a madzag feszességét szabályozni lehetett. A garatváz a kőpad két elülső oszlopának párhuzamos vájataiba illeszkedő, ékekkel szabályozható magasságba állított rúdpár közé szorítható, így a garat kissé dőlt helyzetű lesz. (Lásd 1. sz. ábra 12.) • A malom működése A nagykerékre szegezett deszkaülőkén ült a hajtó (többnyire gyerek). Kovács Ernő sokszor hajtotta a lovakat gyermekkorában. A lovakat befogták, ha két ló húzta, egymás mellett mentek, csak ha hármat fogtak be, akkor ment egy a szemközti oldalon. Ha volt három ló, mind a hármat befogták: „nagyon megfogta ám a lovakat..., ha több volt a ló, az alsó garatját megütötték, lejjebb engedték, akkor több csurgott be. Mikor a fölső kű nem vót leengedve, magunk túrtuk, gyerekek, olyan könnyű vót. 5 ' „A kerekesháznak ma sincs padlása, voltak rajta szellőző lyukak. A falak ki voltak vágva, hogy elférjenek a lovak. A kerekesház és a malomház közötti falon nem volt ajtó, egy négyszögletes lyukon kiabáltak át hogy: Hajcsad!" vagy „Gyerek hajcs, mer nem megy a kű!" A malomházban a kőpadon kívül nem sok minden volt. A kőpadhoz támaszkodó lépcsőn vitték fel az őrleni valót. A malomház pórfödémes, fiókgerendás volt, a garat fölött egy gerendát kivágtak, hogy a garathoz jobban hozzá lehessen férni. A zsákokat m'máigfélmérővel (faedény, melybe kb. 30 kg gabona fér) mérték át, minden félmérőből 4 iccét
