Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Balázs György: A csapodi szárazmalom

13. sz. ábra. A kőpad oszlopának poncolással díszített eleje szedtek vámnak. A vámot zsákba gyűjtötték, mindig őrlés előtt vették ki. A vámos zsák a kőpadon volt, itt tartották a kővágó csákányokat is, a fái mellett. A malomházban a falak mentén lisztes zsákok álltak. A zsákokhoz volt egy fakarika: vesszőből hajtott kerek gyűrű, rátűrték a zsák szélét, rátették a lisztesládára, s liszteslapáttal szedték be a lisztet, darát a zsákba. A kőpad előtt, a kifolyónyílásba dugott fa cső alatt állt lábakon a darásláda, ebbe hullott az őrlemény. Kovács Ernő gyerekkorában nagyapja, Kovács József ( + 1920, 63 évesen) többször egy vándor molnárral javíttatta a malmot. A kő vágást viszont mindig maguk végezték. Ha a követ meg akarták vágni, felbillentették valami vassal, a szélének alátettek egy 45 x 44 cm-es fakeretet, arra állították fel a követ. A kővágás menetét Kovács Ernő így mondta el: „Vót egy méteres, igazán de igazán egyenes léc. Vót egy edény, abba kormot tettünk, vizet bele, vagy fekete festéket, ronggyal végighúztuk a léc szélin,