Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Balázs György: A csapodi szárazmalom

éves Kovács Ernő, a malom utolsó működtetője gyermekkorában még látta működés közben, majd szétszedett állapotban is, így formai meghatározásánál az ő visszaemlékezése is segített. A nagytengely tölgyfából faragott, alsó harmada vaskosabb, 50 cm, felső része 40 cm átmérőjű, hengeres kialakítású. (Lásd 2. sz. ábra 1.) Alsó, kúposra faragott, vaspántokkal összefogott végébe kovácsolt acélcsapot vertek, mely egy 12 x 12 cm-es négyzetes vasperselyben forgott (alsó persely). Az alsó perselyt egy lekarózott tölgyfa gerendába, a medvébe vésték bele. A medve karózásával állították pontosan függőleges helyzetbe a főtengelyt, s egyben rögzítették is. A főtengely felső rögzítési pontja a keresztgerendába fúrott lyukakból kitetszik. Ide csavarozták fel a felső perselyt, mely egy kb 80 cm hosszú, 15 x 15 cm keresztmetszetű tölgyfagerenda, közepébe fúrt csaplyukkal, a főtengely felső tengelycsapja számára. Mivel a nagykerék mellett jártak a lovak, a tengelyt nem kellett a középen hajtó malmokéhoz hasonlóan kibillenteni függőleges helyzetéből. Az alsó és felső perselyt időnként zsírozták. 2. NAGYKERÉK A főtengely alsó, vastagabbra hagyott, faragott harmadába vésett átmenő csaplyukakba ékekkel szorították be a nagykerék három egymásba rótt átmenő küllőjét. Az ékeléssel rögzítették és vízszintes helyzetbe állították a nagykereket, melynek tölgyfából faragott, két rétegből faszegekkel sűrűn összeszegezett 6-6 ívből álló 2. sz. ábra. A szárazmalom hosszmetszete