Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)

kedv, drága bútorok, edénykészletek vásárlása is. Ugyanakkor itt a legerősebb a paraszti rétegek differenciálódása, egyesek meggazdagodása, mások lesüllyedése a cselédsorig, s ennek megfelelően az ellentétek kiéleződése virilis gazdák s a szegényparasztok, napszámosok között. Erdővel kevés község rendelkezett, fáért, jövedelem-kiegészítésért az uradalmi erdőkbe kényszerültek favágásra, irtásra, csemete ültetésre, de voltak, akik szénégetésre. A Kaposvártól nyugatra levő ún. vízmenti falvak Kaposfő, Mérő és Újlak, de a kissé távolabbi Hetes, Kaposfüred, Szentbenedek alkottak kisebb egységet a századforduló utáni időktől. Asszonyaik Kaposvárra hordták be a tejterméket magánosoknak házhoz vagy piacra, szállodába, tejcsarnokba. Hiába volt vasút, többnyire gyalog tették meg az utat 10—15 literes kannákkal. Szerencsés esetben 4—5 család összefogott és felváltva, lovaskocsin vitték be az asszonyokat. De gyümölcs, kerti vetemény, baromfi, burgonya is bőséggel került be a piacra. A Kaposmente nyugati szakaszán lévő falvak aránylag megkésve kapcsolódtak be a tejtermelésre törekvő, igényesebb marhatartásba. Korábban (a XIX. század első felétől) e községek is fuvarozással jutottak jelentősebb jövedelemhez.

85 Nemcsak a város közelsége, eladási lehetőségeik, de gazdálkodási rendszerük hasonlósága, építkezésük, viseletük, házassági kapcsolataik, vallási azonosságuk, (többségük református) is összekapcsolták a folyómenti Szomajom magyar részét, Mérőt és Újlakot Szentbenedekkel (Zselic), Mezőcsokonyával, Hetessel és Magyaregressel (Külső-Somogy déli fele). Legfontosabb állatvásáraik a sásdi, mérői, hetesi és nagybajomiak voltak. E falvakról a nyugatabbra lévő kutasiak és belegiek azt mondták, hogy náluk jobban piacoznak, vásároznak, többet költenek a városban, „viseletősebbek" (azaz városiasabb a ruhájuk anyaga, szabása). A vasút, téglagyárak idénymunkái a környékbeli falvak .szűkebb rétegének munkaalkamat adtak. A környező uradalmak szántóföldjei, a zselici erdők, a feles, harmados bérletek is nyújtottak kereseti lehetőséget. A XIX. század végétől a Kaposvári Cukorgyár a vasútvonal melletti falvakat cukorrépa-termelésére ösztönözte.

86 A nagy piacozási, szerzési vágy az 1920-as évektől kerítette hatalmába a Kaposvár környéki falvakat, ezt megelőzően igénytelenebbül éltek, nem volt annyira feszített a munkatempó sem. A megye déli felét képező vidék (Belső-Somogynak a Marcali háttól délre eső és a Zselic) falvainak közös néprajzi sajátosságai, azonos vonásai valamikori nagyobb egység meglétére engednek következtetni: 1. az állattartás elsődlegessége, külterjessége, erdei legeltetés, 2. a gazdálkodásban, szokásokban, a faluközösségek életében irányító, meghatározó szerepe volt a hajdanában úrbéres gazdák jómódú utódainak, a „régi" gazdáknak, akiknek többsége református volt, 3. sajátos textilkultúra megléte, házi szövés (a kender mellett a len termelése is, a Zselicben csak felhasználása), fehér vászon felsőruházat mint gyászszín és az idősek színe, 85 Saját gyűjtések Kaposújlakon (A: Kozári József, sz. 1915. ref. volt 10 holdas gazda); Kaposmérőn (A: özv. Pál Józsefné Nyári Juliánná sz. 1908. ref. volt 15 holdas gazda; Király Sándor volt kántor tanító sz. 1905). 86 SZILI Ferenc, 1978. 329—331.