Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)
a „sessionális" ház közelében állt, de rendelkezett „kerti" istállóval is. 22 Iharosberényben 1852-ben is említettek egy becsülevélben „külső pajtát" és „belső istállót". A megye egész területén fellelhetők voltak — az arra igényes parasztembereknél — a méhesek. Az egyik kisbajomi másfél telkes gazdánál pl. „egy kis méhes karókra véve" állt az udvar végében. 23 Beltelken lévő, földbe mélyített egyszerűbb vagy boltíves pincék csak KülsőSomogyban és a Kapós mentén fordultak elő. Pl. Őszödön „udvari pince téglából boltra rakva megányosan"; Mernyén „házi pince" és „pince földbe ásva, negyedfél öl". 24 A megye délnyugati részében Csurgó- Somogyszob vonalától nyugatra paraszti portákon és szőlőkben is előfordultak az elmúlt száz évben pálinkafőzők. A megye más részein a földesúr birtokán, vagy a bérlőjén vagy a faluszélén állt egy-egy pálinkafőző. Liszóban 1852-ben parasztudvarban írtak össze „pálinkás gunyhót és pálinka égető kazánt". 25 A pincék és felszerelésük leírása szerepelt a legprecízebben a vagyonleltárakban. Voltak, akiknek szőlőhegyi földje, hegybéli pincéje több is volt a megye területén — kivételt csak a Dráva menti és délkeleti sáv képezett, ahol a tehetősebb gazdák közül sem volt mindenkinek szőlője és pincéje. Viszont „kukoricakas"-ról éppen a Dráva mentéről, Szentesről történt említés három fertályos gazda udvaráról. 26 Aránylag több a kamraféle a külső-somogyi falvakban, mint Somogy déli és nyugati felében. Ha ehhez hozzászámítjuk a beltelkeknek nemcsak a bor, hanem a termények tárolására szolgáló pincéit is, akkor bizonyítottnak látszik, hogy ezek a vidékek fejlettebb földműveléssel, nagyobb készletekkel rendelkeztek, mint a megye többi része. A legtöbb gazda hagyatékában megyeszerte megtalálhatók voltak a favágó, építő (ács), fúró-faragó szerszámok: balták, fejszék, szekercék, kapcsok, fúrók, vésők, ritkábban „vonyó" vagy „sziókés", esetleg gyalupad. 27 Ez akkoriban a 22 SML Mernyei urad. lvt. Orph. 1841. Mernye, „Boldogult Sütő József, Mihály és Márton hátrahagyott javai. SML Csurgói cs.kir. járásbíróság iratai 1852/132 Vas József özvegye, Sörnyei Éva 1/4 telkes hagyatéka. 23 SML Nagyatádi cs.kir. járásb. Kisbajom. Németh József „pógár" másfél sessiós hagyatéka (1853. dec. 5.) 1854. 274. 24 SML Mernyei urad. Orph. 1841. Mernye. Sütő István egy telkes hagyatéka; 1847. alsó Boda Péter javai, Őszöd. 25 SML Csurgói cs.kir. 1852/67. Liszó: Miháletz István és Ádám javai; és ugyancsak Liszón 1854/170. 25. sz. telek Szörtsök János 1 sessiós hagyatéka. Pálinkaégető kunyhót (boronafalut) Csurgóról, beltelekről telepítettek át Szennára a Szabadtéri Néprajzii Múzeumba. Somogyszobon 1983. évi gyűjtésemkor három családdal kapcsolatban is említették, hogy udvaruk végében pálinkafőző kunyhó volt. 26 SML Nagyatádi cs.kir. járásb. 1853/112. Drávaszentes három fertály (3/4) telkes Turner család vagyonleltára. 27 SML Nagyatádi cs.kir. járásb. 1852. 2. tok 250. sz. irat. CSÖKÖLY Lénárt Gergely hagyatékában „1 fejsze ... 1 vonyó kés" Igali cs.kir. j.b. 1853. 4. 5. MERNYE: Dezső Péter javai közt „sziókés". Nagyatádi cs.kir. j.b. 1854. 5. 1—56. 1 tok. 46. BESSENYŐN Gauzer Ignác házas zsellérnél „rossz gyalupad" Nagyatádi cs.kir. j.b. 1854. 1. tok 33. Isbolt István, Aracs egytelkes hagyatékában: „sziószék"
