Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)
rendszeres erdei munkát, illetve a házi fafeldolgozást mutatja a fütőfa vágásától a ház építéséig. Fűrész a belső-somogyi parasztoknál ismeretlennek látszik, 28 de Külső-Somogyban (Szil, Őszöd, Mernye) már általános lehetett: „kézbeli", „nagy" „machina fűrész"-ről esik szó a már említett iratokban, sőt Szilben oltófűrészről (gyümölcs vagy szőlőoltás) is. Ez azt mutatja, hogy a famunkák technikai felkészültsége terén is előbbre tartott a megye északkeleti fele. A gazdaságtörténeti írók még a XIX. század végén is lekicsinyelve emlegetik a parasztok földművelésre szolgáló „fa eszközeit". Pedig az 1850-es években megyeszerte gyakori már a faeke és fataliga, fatengelyes kocsi és faborona mellett a „vasas eke, vasas lószekér, vasfogú borona, vastagtengeles kocsi, vasborona, és vasas taliga" említése. 29 Ebben az időben a volt telkesek, féltelkesek ökröket és lovakat is tartottak, ez látszik a vagyonleltárak adataiból. 30 Az ökör volt még a fontosabb igásállat, de a lótartási kedv is hamar fellángolt. Galgóczy Károly az 1850-es évek közepének állapotait vizsgálta. Beszámolt arról, hogy Somogyban a tagosítások után mennyire felment a földek ára, Istvándin 31 pl. tízszerese lett a jobbágyfelszabadítás előttinek. A zsellérek nem tudtak földet szerezni. Galgóczy látja, hogy biztató jelek is vannak, „megszokja a nép nagyobb szorgalom, jobb munka és gyakoribb trágyázás után több hasznát venni a földeknek". A napszámból élők száma csökken, mert „mihelyt két rossz lovat bír szerezni a szegény ember, napszám helyett örömestebb azok kínzásával keresi kenyerét". Istvándiban Galgóczy szerint a lovak aprók és rosszak, mégis szüntelenül fuvaroznak velük. 32 A szegényebbek feles és harmados bérletekkel jutottak itt kukoricaföldhöz. Galgóczy mind Hidvég, mind Istvándi esetében megjegyzi, hogy a paraszti lótartás mennyire felfejlődőben van. 1839-ben 33 még csak a Kaposvár környéki községeket érdekelték a fuvarozási lehetőségek. A marhahizlalás akkortájt sokkal divatosabb és jövedelmezőbb állattartási ág volt. Az 1850-es évek fordulatot jelentettek az iga- és fuvarállatok terén, a fuvarozási, nyomtatási lehetőségek a lovak előnyben részesítését segítették elő megyeszer28 Csökölyben úgy emlékeznek vissza, hogy az első fürészt 1852. körül vette Kispál nevű bíró, azt használta az egész Rózsa utca, addig a parasztok baltával, fejszével, toporral dolgoztak. KNÉZY Judit, 1973. 216. Külső-somogyi adatok: SML Igali cs.kir. járás 1853. 463/854. Szil. Mernyén (SML Mernyei urad. levéltára. Orph.) 1847 Alsó Boda Péter javai. 29 SML Járásbíróságok iratai: Csurgói járás: „vasas kocsi.. . egy vasas brána" Szentkirályi József 1/4 telkes vagyonának zálogosításakor került eladásra 1854/70. Nagyatádi j. Vízvár 1854. 5. 324. sz. Török István 2/4 telkes hagyatékában „1 paraszt vasalt szekér, 1 avult eke vassal, 1 taliga régi „vasas"; Taranyban (1854. 1—56. 1. tok 350.) Zadravetz Ferenc hagyatékában „vas fogas avét borona"; Rinyaszentkirály (1854. 230—315. 2. tok. 267;) Nagy Samu Ferencnek „vasekéjét" is feljegyezték. 30 SML Nagyatádi cs.kir. járás Komlósd 1854. 1. tok. 1—56. 5. sz. Tóth Tamás és fia 2/4 telkes szétvállalkozásakor: „két hámos öreg lovak ... két hámos csikók ... egy borjas tehén ... 1 hasas tehén ... egy kétesztendős tinó, egy 3 esztendős üsző" került szétosztásra. 31, GALGÓCZY Károly, 1855. 120—122. 32 GALGÓCZY Károly, 1855. 244. 33 BEZERÉDY Antal, 1839. 197—200. (Gölle, Attala, Taszár, Füred, Aszaló).
