Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)
Az erdők fogytát is észrevételezik a Gazdasági Lapokban: „az erdődús Somogyban ... a fa szűkét" kezdték érezni. 14 Különösen rossz év volt az 1852-ik, amikoris a Balaton mellékén a „szalmás gabona" jól fizetett, de a sok esőzéstől a kukorica és burgonya igen rossz lett, a bor igen „vallató". 15 Szigetvár környékén jó keresetté vált a cukorrépa termelése a szigetvári cukorgyár számára. Dél-Somogyban a dohánytermelő falvak a szuloki kezelésmódot kezdték előnyben részesíteni. 16 A sarlós helyett kaszás aratás vált ekkoriban, 1850—60 körül, a somogyi parasztság körében is általánossá; a visszaemlékezések szerint az uradalmak hatására. Az 1851—55. évi aratási szerződésekben szerepel, hogy (pl. amit a mernyei uradalom kötött a mocsoládiakkal, a kővágóőrsiekkel) kaszát, sőt kaszatakarót is kellett a kaszásnak vinnie. 17 Hogy a szabadparaszti gazdálkodás mennyire a jobbágykori viszonyokból nőtt ki, tükröződik az 1850—54-es évek paraszti hagyatéki leltáraiban, osztályos leveleiben. A részletezőbb leltárakból kiderül, hogy milyen gazdasági épületek voltak egy-egy parasztgazda belső telkén vagy külső földterületein (szőlőhegy, rét), s ezekből a gazdálkodás színvonalára lehet következtetni. Esetenként megtudjuk, milyen anyagból, milyen fedéssel készültek az ólak, istállók, pajták, pincék. Az is kiderül, hogy a tulajdonos az épület egészét, felét, két- vagy egyharmadát stb. birtokolja-e. 1854-ben Komlósdon egy féltelkes gazdának lakóháza, kamrája, istállója, pajtája, külön még egy istállója takarmányos pajtával, sertésóla, alatta hidasa, kocsifészere és kútja volt az udvarán, illetve belső telkén. A csurgói járás egyes vagyonleltáraiból kitűnik, hogy itt Dél-Somogyban ez idő tájt a lakóházak „talpra" épültek „zsupp fedéssel", az istálló, pajta, kamra többnyire „boronafalu", mint Csurgón is egy negyedtelkes gazdáé. 18 Ugyanakkor Külső-Somogyban, Mernyén 1847-ben egy egész sessiós 19 gazda háza „tömésfalu és nádtetejű", lóistállója- és fészere sövényfalu és zsuppfedésű. A reformkori községrendezések 20 hatása már kétségtelenül érezhető a faluképben. Ezekre azért került sor, mert a kis és zsúfolt beltelkek már gátolták a korszerűbb gazdálkodást. Ekkoriban tértek át bizonyos állatkategóriáknál a szilajtartásról a félig istállózóra. Ez szükségessé tette a külső istállók, pajták betelepítését a bel telkekre. Az 1840—50-es években több községnél átmeneti állapot rögzíthető. Őszödön 1847-ben egy telkes jobbágynak „külső" istállója is volt pajtával együtt és belső istállója is. 21 Mernyén az egyik gazdának kamrával egybeépített istállója 14 Gazdasági Lapok, Tárca 1853. márc. 13. 266. 15 Gazdasági Lapok, Tárca 1852. jan. 4. 26. 16 Gazdasági Lapok, Tárca 1852. jan. 11. 266. A Magyar Gazda 1845. 88. szám: kiemelte Szulok vagyonosságát, népének szorgalmát, a dohánytermelés igényességét, a szép lovakat. 17 TAKÁCS Lajos, 1980. 130—131. 18 SML Járásbíróságok iratai: Nagyatádi cs.kir. járás Komlósd 1854/1—56. 5. Tóth János és József osztálylevele 2/4 telkesek; és Csurgói cs.kir. járás iratai 1854/70. Csurgó. Zálogosítási jegyzőkönyv a 1 /4 telkes Szentkirályi József volt vagyonáról. 19 SML Mernyei uradalom iratai. Orphanalia 1797—1847. Bíró család birtoka 1847. szept. 21. 20 HÓFER Tamás, 1955. 125—186. 21 SML Mernyei urad. lt. Orph. 1847. Őszöd, alsó Boda Péter javai.
