Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Gecse Lászlóné: Ifj. Vastagh György magyar szürke szarvasmarha szobrai a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban (Tenyésztéstörténeti háttér)

rendezett emlék- és gyűjteményes kiállítása alkalmából ezt írták róla: „A ma is alkotó Vastagh család feje, ifj. Vastagh György szobrászművész műveinek csak egy töredékével szerepel e kiállításon. Mint apja, ő is művészetének egész területe iránt érdeklődik. Amilyen elsőrangú állatszobrász, épp olyan kitűnő portréista, épp olyan ihletett egyházművész, mint tehetséges kompozitőr. Vitathatatlan, hogy állatszobraival a legelső helyen áll plasztikai művészetében. Portréi elsőrangú jellemtanulmányok. A Szegeden felállított Rákóczi szobor és a Munkács város részére szánt lovasszobor modelljein kívül utalunk még Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Újházy Ferenc arcmásaira, a Szent Korona felajánlása, a budavári Csikós, Anyaság, Egyiptom felé, Európa elrablása kompozíciókra."

6 Művészi munkájának további elismerése jeléül 1935-ben a kormányzó a magyar szobrászművészet terén szerzett érdemeinek elismeréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta neki,

7 majd 1938-ban kiváló érdemeiért a magyar Corvin-koszorút kapta meg.

8 Az állatok iránti szeretetéről, művészetének ilyen irányú kibontakozásáról így nyilatkozott: „Az állatok iránti érdeklődés és szeretet családi hagyomány nálunk. .. Magam is nagy előszeretettel dolgoztam az Állatkertben, tevéket, oroszlánokat mintáztam. .. Egész művészi törekvésen^— és ez szintén családi hagyománnyá vált nálunk — a naturalizmus, az igazság. Csak azután jöhet a stilizálás. Tapasztalataim és meggyőződésem szerint a művészi forma kiteljesítése feltétlenül precíz alapméreteket, gondos anatómiai előtanulmányozást igényel, mert enélkül hiányozni fog az a mindennél fontosabb összhang, ami az állatszobrok elengedhetetlen sajátja. Kétségtelen, belső ösztön kell, hogy hajtsa az embert az állatok festése vagy megmintázása felé, ám pusztán képzelt zsenialitással fogni a dologhoz, szintén elhibázott dolog. A mesterségbeli ábécé az alapja minden tudásnak — később a művész megtalálja stílusát is. Hogy nagyrészt állatok mintázásával foglalkozom, annak története a következő: annak idején részt vettem a kolozsvári Mátyás szobor pályázaton. Ehhez lovat édesapám barátjának udvarán mintáztam. E munkámat többízben látta Popovics Sándor akkori államtitkár, és ő ajánlott Darányi Ignác akkori földművelési miniszterhez, hogy velem mintáztassa meg a milleniumi kiállításra tervbe vett szobrokat, illetve portrékat. így kerültem a minisztériumban öszeköttetésbe dr. Schmidt Józseffel, az akkori lótenyésztési osztály főnökével. Maga mellé vett, kivitt a ménesekbe, és beavatott, hogy milyen és melyik a jó ló, rámutatott azok hibáira, vagy előnyeire, egyszóval tanított meglátásra. Ugyanakkor kaptam megbízást az Országos Gazdaegyesülettől is 16 tájfajta szarvasmarha szobor megmintázására. Ezekkel 1896-ban készültem el. Külföldön kb. 1200 állatszobrom van. 1931—32-ben az egyiptomi kormány hívott meg fiammal, Lászlóval együtt, ott az akkor épült Mezőgazdasági Múzeumnak készítettem 63 db ló, szarvasmarha, juh és teve szobrot.

9 6 K, 1934. 4. sz. Bp. 7 PN, 1935. V. 21. sz. Bp. 8 PH, 1938. II. 18. sz. Bp. 9 UDVARDY RAÁCZ E. ME, 1944. 12. sz.