Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

V. Góz Gabriella: A szarvasmarha törzskönyvelés fejlődése Magyarországon (1900—1940)

1897-ben még csak 34,1902-ben már 452 és 1907-ben pedig 651 volt. A tejszövetkezetbe szállított tej mennyiségének alakulását figyelemmel kísérve az tapasztalható, hogy míg 1897-ben 4.790.132 liter tejet szállított a 34 tejszövetkezet, addig 1902ben már a beszállított tej mennyisége majdnem a 20-szorosa, azaz 79.686.874 liter volt. Ez az arány azonban nem maradt tartós, ugyanis 1907-ben a 651 tejszövetkezet sajnos majdnem ugyanannyi tejmennyiséget szállított, mint 1902-ben a 452, azaz 84.406.745 litert.

4 A tej szövetkezetek hálózatának folyamatos bővülése, a beszállított tej mennyiségének — még a változó arányok mellett is — emelkedése megalapozta tejgazdaságunkat. A jó küllemű, jól tejelő és örökítő mosoni tájfajta híre pedig távolabbi földrészekre is eljutott. A mosoni tejszövetkezetekben Újhelyi tanácsára 1905-től bevezették a pasztörizálást. A pasztőrizált tejszínből tejsavbaktérium-tenyészetekkel készített vaj ezáltal a tartósság terén is versenyképes lett a bécsi piacon. Minthogy a tej vajban értékesül legjobban, a tej szövetkezetek zöme vajkészítésre rendezkedett be. A tejszövetkezetekben előállított vaj mennyisége 1897—1907 között, mintegy tíz év alatt meghúszszorozódott. 1897-ben még csak 141.254 kg-ot, tíz évvel később, 1907-ben már 2.711.028 kg-ot készítettek.

5 A tej szövetkezetekbe szállított tej- és az előállított vaj mennyiségének növekedéséhez az egyik alapfeltételt a tejtermelés fokozatos emelkedése biztosította. A tejtermelés terén jelentős eredményeket értek el — az 1907-ben közzétett adatok szerint — egyes uradalmakban. így a szászbereki uradalomban 81 db montafoni tehén adott 7 évi átlagban 2803 liter tejet, az ókígyósi 61 db berni tehén átlagban 2571 litert, a kapuvári uradalomban 69 db pinzgaui tehén 2432 litert, ugyanott 30 db breitenburgi tehén 3376 litert, a soproni tájfajta 47 db tehene 3768 litert. A botfalusi cukorgyár 84 db importált pinzgaui tehene adott 2741 litert. Az adatokból kitűnik, hogy ezeket az eredményeket zömmel import szarvasmarhákkal érték el. Ide sorolható még a martonvásári uradalom is, ahol schwitzi, montafoni és bonyhádi tehenekkel értek el hasonlóan kiemelkedő eredményeket. Ez idő szerint ezek voltak az ismertebb tejhaszonra tenyésztő gazdaságaink. Érdemes még megemlíteni Elek Ernő újnépi tehenészetét, amely 150 db szimentháli-bonyhádi fajta tehénből állt. Itt a tejtermelés átlaga 1900 literről 2800 literre emelkedett 1900—1910 között. Ugyancsak kiugró volt Pajzs Gyula ráczalmási tehenészetének termelése, ahol az átlag tejhozam 1897-ben 1930 liter, 1907-ben 3040 liter és 1910-ben pedig már 3270 liter. A zsombolyai uradalom eredményei is figyelemre méltók ebben az időben. 1905ben 24 db freiburgi és 24 db berni tehenet állítottak be. A berniek között 6—7 db olyan tehén volt, amelynek fejési átlaga 3826—4009—4830, sőt az 5738 litert is elérte.

6 Ezeket az eredményeket az import fajták tenyésztésbe vételével, egyéb hazai fajtákból, közülük is a jól tejelő családokból származó bikák tenyésztésben tartásával, egyedenkénti etetéssel, az állomány szakszerű selejtezésével, a betegségek elleni fokozott küzdelemmel, gondos ápolással és a mindenkor korszerű tartásmóddal, helyenként a fejési pótlék bevezetésével érték el. 4 MESTEROVITS Iván, 1926. 18-19. p. 5 MESTEROVITS Iván, 1926. 21. p. 6 LEIDENFROST Károly, 1911. 117. p.