Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
V. Góz Gabriella: A szarvasmarha törzskönyvelés fejlődése Magyarországon (1900—1940)
Példájuk szinte folyamatosan követőkre talált. így az országban egyre több helyen megindult a haszonra tenyésztés és fokozódott az import, amelyen belül elsősorban az eredeti dán és holland fajták aránya lett nagyobb. Ezzel kezdetét vette a szarvasmarhatenyésztésben egy hathatósabb irányváltozás, amelynek alapkövetelménye volt, hogy állatainkat már ne csak a küllem szerint bíráljuk és értékeljük, hanem a haszon szerint is, amelyet azok adnak. A helyes értékeléshez padig pontos és hiteles adatokra volt szükség. Ezeknek az adatoknak a gyűjtésére kellett megszervezni országosan — ahol erre a lehetőségek már megvoltak — a tejelésellenőrző egyesületeket. Magyarországon a tejszövetkezetekkel párhuzamosan alakultak a tejelésellenőrző egyesületek. Az első tejelésellenőrző egyesületet Dániában, Vejen mellett, 1895. január 25-én Sőrén Peder Knudsen alapította. 7 A korabeli adatok szerint az 1910 —1 l-es években Dániában már 530, Svédországban 662, Norvégiában 126, Németországban 207 ellenőrzési egylet működött. Az ellenőrzési egyletek feladata volt a tehenek tejhozamának növelése, a törzstenyésztés céljából történő egyedi kiválasztás, a céltudatos takarmányozás és a pontos törzskönyvvezetés, továbbá a jó és gazdaságos állattartás és rentábilis állattenyésztés szervezése. Az egyesületi tagok istállóikat meghatározott időnként ellenőriztették. Az ellenőrt teheneik arányában fizették. Az egyleti tagdíj is a tehénlétszámtól függően változott. Az egyesületnek 3 tagú vezetősége volt, (elnök, elnökhelyettes, pénztáros). Az ellenőr feladata volt a tejelési és takarmányjegyzék vezetése. Ezenkívül mindkettőről pontos számadást kellett készítenie. Az egyesület évente legalább egy közgyűlést tartott, amelyen minden tag egy szavazattal élhetett. A költségekhez állami hozzájárulást kapott minden egyesület. Az ellenőrök útján az egyesületi tagok összes fejőállatainak tejhozamát és a tej zsírtartalmát pontosan végzett próbafejések alapján állapították meg. A megállapított takarmányozási egységek alapján készítették el minden egyes tehén és növendékállat számláját, amelyből az állatok egyedenkénti takarmányhasznosításának mértékére is következtethettek, továbbá kimutatták azt is, hogy mibe kerül az állomány egyes tehenei által előállított tej kilogrammja. A tejelésellenőrző egyesületek, minthogy az állataikról pontos törzskönyvet vezettek, így igen hathatós befolyást tudtak gyakorolni a szarvasmarhatenyésztés irányítására. Az ellenőrzési egyletek gyakorlati feladata tehát a célirányos tenyésztés megvalósítása volt. Ezt az érvényben lévő szabályok betartásával érték el. A tehenek takarmányozásánál a következőkre kellett tekintettel lenni: 1. Olyan takarmányt kell adni, mely a gyomrot kitöltse, hogy az éhség érzete megszűnjék. 2. A kevert takarmánynak vizenyősnek kell lenni, mert ez felel meg leginkább a természetes takarmánynak. 3. Elegendő tápanyagot kell tartalmazniok ezeknek a takarmányoknak. 4. A takarmányozás az év minden hónapjában egyenletes legyen. 7 LEIDENFROST Károly, 1911. 107. p.
