Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Für Lajos: A csákvári uradalom állatállománya, 1920—1944. I. rész
tósága a hozzá beérkezett tiszttartói jelentések és más gazdaságossági mutatók alapján 1930-tól évente gazdaságonként rendszeres kimutatást készített — a többi között — az állattenyésztés fontosabb ágazatairól is. Ezúttal csupán az uradalmi állattenyésztésben vezető szerepet játszó csákvári gazdaság vonatkozó adatait kívánjuk bemutatni (ahol egyébként is, mint láthattuk, az állomány jelentős hányada koncentrálódott, jellegét tekintve pedig a leginkább kiegyenlített és összetett volt.) 34 A növénytermesztésből kiszakítva, csupán önmagában nézve az állattenyésztés ágazatát, jövedelmezősége rendkívül szeszélyes módon alakult az uradalom legfejlettebb házi kezelésű gazdaságában. A vizsgálható közel másfél évtizedből leválasztva a kimondottan háborús évek (1940—1943) vonatkozó adatait, az a meglepő kép tárul elénk, hogy a gazdaság állattenyésztése 10 éven át, 1930 és 1939 között igen ráfizetéses ágazata volt a termelésnek. A szóban forgó tíz esztendő alatt közel félmillió (egészen pontosan: 418 800) pengőt fizetett rá az uradalom — csak ebben a gazdaságban az állattenyésztésre. Mindössze két évben zárult a mérleg igen szerény (5, illetve 9 ezer pengős) aktívummal. Fordulatot e tekintetben a háborús konjunktúra hozott: 1940-től előbb csak kisebb mértékben, majd az élelmiszerárak rohamos emelkedését követve, igen nagy bevételi többlettel vált nyereségessé a gazdaság állattenyésztése. Amíg az állattartás jövedelmezősége ennyire hullámzó, s végösszegében jelentős passzívumot mutató ágazata volt a nagyüzemi termelésnek, ugyanakkor a növénytermesztés a vizsgált korszak valamennyi évében igen magas, 100—200 ezer pengő között mozgó aktívummal zárt. Nyilvánvaló, hogy ebben jelentős szerepe lehetett annak a sajátos és általánosan elterjedt szisztémát követő elszámolásnak, hogy az igaerőre fordított kiadásokat nem ellentételezték azzal a haszonnal, amit a jellegzetes vonóerő „működtetése" a csákvári gazdaság, vagy éppen az uradalom egészének egyéb ágazataiban, első helyen épp a növénytermesztés területén hozott. 35 Az állattenyésztés egyes ágazatait nézve táblázatunk adatai alapján megállapítható, hogy a most említett elszámolási szisztémából adódóan is, az igavonók (zömmel ökrök, kisebb részben lovak) csoportja minden esztendőben a mérleg legnagyobb tömegű passzívumát könyvelhette el (legmagasabbat a nyitó- és záróévben). Igen szembe tűnő az is, hogy a kisállatok közül a sertéstenyésztés, két esetet kivéve, mindvégig számottevő nyereséget hozott, a háborús évekig többnyire az egyetlen olyan ágazat volt, amelyik a gazdaság nagytömegű passzívumát valamelyest mérsékelte. Ezzel szemben a juhászat, beleértve a háborús konjunktúra éveit is, nemcsak a leginkább külterjes, de az egyetlen és egyértelműen veszteséges ágazata volt a csákvári állattenyésztésnek. A juhállomány itteni alacsony számának megfelelően ez a folyamatos passzívum azonban viszonylag alacsonynak mondható. 34 MMMA. III. 6201. 37. p. 35 Az igaerő kérdése ilyen értelemben az agrárgazdaságtanban máig sem kellően tisztázott problematikája az agrártermelésre vonatkozó jövedelmezőségi számításoknak. A kérdés puszta fölvázolása is azonban kívül esik jelen tanulmányunk vállalt feladatán.
